Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

WEILER HENRIK: Népegyház-szabadegyház.

ö egyháza. Éppen ezért csak ilyen gyülekezeteket akarnak

1 és semmiféle gyülekezet felett álló egyházi szervezet. Ugyancsak megfunva az egyéb dogmatikai harcokat is, tanszabadságot valósítottak meg. À gyülekezeti tagságnak egyedüli feltétele a megtérés. A tanítás minden gyülekezeti tagnak vagy legalább is minden gyülekezetnek a magánügye. Sokkal fontosabb az élet. Bár nagyobbrészt a kálvinizmus tanrendszerét követik, de hitvallásuk nincsen. Érdekes ebből a szempontból az európai kontinentális independens szabadegyházakat megfigyelni. Ide kell sorolnunk a svéd, a norvég és a finn Missziói szövetséget, *a finn szabadegyházat, a német, svájci, francia, belga, cseh szabad gyülekezetek szövetségét, a lengyel és orosz evangéliumi keresztyén gyülekezeteket. A svéd és finn Missziói Szövetség gyülekezeteinek a tagjai mind benne vannak az államegyházban. Szabadságukban áll úrvacsorát venni a szabadegyházi gyülekezetben, vagy az államegyházban megkereszteltetni, vagy a szabad gyülekezetben annak prédikátora által, vagy ha nem tartja helyesnek a gyermekkeresztséget, nem is kell megkereszteltetnie. A norvég Missziói Szövetség és a Finn Szabadegyház tagja csak az lehet, aki kilépett az államegyházból. így úrvacsora és keresztség sem lehetséges az államegyház híveivel. De egyébként a felnőtt vagy gyermekkeresztség tekintetébeíí ragaszkodnak ők is a teljes egyéni szabadsághoz. A norvégok inkább tűrték a konzervatívebb lutheri irányzat hivatását és a lutheránus szabadegyház keletkezését a baptista irányzat elvesztésével együtt, de a keresz teLési praxisból nem engedtek. A svájciaknál és a németeknél a felnőtt keresztelés általános, de nem kizárólagos, a lengyel és orosz evangéliumi keresztyéneknél, pedig kizárólagos a felnőttkeresztelés. Ezek az eltérések azonban mind nem számottevő a7 ö szemükben, a gyülekezetek függetlensége mellett. Az independentizmus tulajdonképpen egyházat nem is ismer, csak gyülekezeteket és ezeknek a szövetségét. A gyülekezetnek az egyházzal szemben való erős kidomborítását Luthernél is megtaláljuk. Az indcpendensek azonban ugyanabba a hiába estek, mint az anglikánok és prezbiteriánusok, amikor ők ezzel szemben a maguk szervezetét tartották egyedül bibliainak. Főként idegen pedig a mi számunkra az a tannJi határozatlanság, amely az indepentizmust jellemzi. Ebből következik azután az egy ségmozgalomban való élénk részvételük. Ha meg akarjuk őket ítélni, azt mondhatjuk, hogy ellenhatás az independentizmus. Történelmileg megvolt a maga hivatása, de cz az egyházi forma sem bibliai a maga egészében. Főleg hiányzik benne a nép iránt érzett igazi felelősség. A szentségeknek majdnem semmi jelentőséget nem tulajdonít. Különösen a keresztséget üresiti meg az independentizmusból eredő baptizmus, amely csak megtérteket keresztel. 2. A hitvallásns szabadegyházak. . Főjellemvonásuk a hitvall^sosságnak egy bizonyos ponton való egyoldalú hangsúlyozása az attól eltére népegyházzal szem-