Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

WEILER HENRIK: Népegyház-szabadegyház.

azt mondhatjuk, hogy az egyház lényege szerint — népegyház. A népegyház sok nyomorúsága nem a népegyházi jellegből, hanem az elvilágiasodásból származik. Lassú elvilágiasodási folyamatot látunk már az ősegyházban. Lassan nem a megtérés hirdetése a legfontosabb, hanem minél több - embernek az egyházba vaJó terelése. Bekövetkezik azután Nagy Konstantinusz alatt az clvilágiasodásnak megpecsétcléseképpen : az egyháznak az állami alá rendelése. Ha egy népegyház államegyházzá válik, az ugyan nem okvetlenül az ;elvilágiasodás jele. Államegyház is ragaszkodhatik hűségiesen az igéhez. Ha egy egész ország keresztyén lenne, valójában, nemcsak külsőleg és az állam élén mindenütt Isten gyermekei állanának, akik az egyháznak is hűséges tagjai és akiket a Lélek vezérel, akkor semmi kifogásunk nem lehetne az ellen, hogy az állam is beleszóljon az egyház dolgaiba. De ez az állapot sohasem fog megvalósulni. Amíg az államegyháznak megvain a szabadsága arra, hogy az esetleges hitetlen államvezetéstől fügig-et len ül dönthessen dolgaiban, ha van eleven élet az egyházban, az államegyházi állapot sem bibliaellenes. Akkor kezdődik a baj, amikor a népegyház az államhoz való kötöttsége dolgában nem ismer határt. Ha az egyház erőtlen és anyagilag már csak az állam mankóján tud megélni, anyagi előnyök éi;dekében feláldozza függetlenségét. De az iljen egyházon az sem segít, ha elszakad az államtól, mert az élet nem ettől füjgg. 'Talán nem árt nekünk, akik küzködünk az elvilá

!gosodott népegyház nyomorúságaival, ha egy el nem világiasodott népegyhazat nézünk meg közelebbről. Erre a legszembetűnőbb példát az új'guineai pápuák között keletkezett lutheránus egyház mutatja. Nagyon nehéz volt a neuendettelsaui misszionáriusoknak az úttörő munkája. A munka mindinkább népejgyház létrehozására irányult. Annyira egynek vették a népet, hogy egyes jelentkezőket csak akkor kereszteltek meg, ha már az egész falu is hajlandó volt az evangéliumot befogadni és a bálványait elvetni.. A keresztségre jelentkező, de a falujuknak az elutasító magatartása miatt visszautasított "pápuák azután annak az érdekében, hogy ők maguk is megkeresztelkedhessenek, mind misszionáriusaivá lettek már pogány korukban pogány társaiknak. Az első keresztelést akkor végezték csak mindenütt, amikor a törzs, vagy legalább az egész falu beleegyezését adta. Ennek következményeképpen egyik törzs a másik után elhatározta a népgyűlésen azt, hogy elvetik a bálványaikat és befogadják a keresztyénséget. Természetesen a keresztségnek és az egyházba való felvételnek a feltétele itt is; a. megtérés és személyes döntés. Aminek nincsen kapcsolata a nép életében a pogánysággal, azt mind meghagyták. Az egyház és a nép élete annyira egymásbaszövődik, hoigy az angolok a közigazgatást is teljesen erre az egyházra biztáW. Felismerték ugyanis, hogy amit ők karhatalommal sem tudtak megteremteni az emberevő pápuák között, azt az egyház végbevitte. Most pl. gyülekezeti összejövetelen határozzák el az utak építését. Persze ez az egyház óriási veszélynek van kitéve cppen népegyházi voltánál fogva. Ha egy pillanatra is nem áll