Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

A vágy sokféleségébe rendet nem vihetünk, ezért a most következő felsorolás nem követ sem időbeli, sem értékbeli 1 endet, a) Erős a vágy, hogy minden evangélikus benne éljen az evangélikus egyház vérkeringésében : erősödik a felelősség a szórványhivek Iránt. Az irántuk való felelősségtudatnak az 1920-as években mutatkozott ereje azelőtt ismeretlen volt. Nemcsak egyes lelkészek hordozzák, hanem nem-lelkészek is. Olykor a szórványbeüek, olykor a templom tövében élők. Igen sok gyülekezet alakul, feltűnő számban Budapest környékén, egyes emberek templom és gyülekezet utáni vágyából. Néhol egyesületek veszik kezükbe a szórvány lelki ellátását, néhol az egyházi hatóságok. Néhol ú. n. egyháztarsadalm' erők, néhol bibliás, imádkozó csoportok. — b) A közösségformáló erők közt új jelentőségre jut a népiség. A németség megpróbálkozott, hogy a (Magyarországon élő német evangélikusokat külön egyházba tömörítse. Különösen 1940-ben. Népi alapon keresték az egyházi közösségejt; sőt egyenesen »evangéliumin-inak tartották a népi alapon való elkülönülést. A házai evangélikusságnak azonban egészséges életösztönnel sikerült legyűrnie ezt a fertőzést. (Megfigyelendő, hogy ugyanabban az időszakban az egyik irány a mély hit, a kegyesség alapján keresi az igazi közösséget, a másik irány pedig faji, népi, népközösségi alapon.) — v.) Toviábbra is erős az egyesületi gondolat, az 1920-as években virágkorukat élik az egyházközségi egyesületek, rnajd megindul a próbálkozás az egyesületek országos összefogására és egységes irányítására. Ennek a törekvésnek a gyümölcse pl. az OrszágosLuther Szövetség, amely az egyháztársadalmi egyesületek legmagasabb szervezetéül kínálkozik és az Evangélikus Nőegyesületek Országos Szövetsége. Nyilvánvaló azonban, hogy az egyesületek számára a »nyár« már elmúlt... Az 1942-ben tartott egyháztársadalmi kongresszus résztvevői mind belátták, hogy az igazi evangélikus közösség felé nem az ú. n. egyháztársadalmi úton kell haladni. — d) Csoportok alakulnak, mozgalmak indulnak. A gyülekezeteken belül alakuló csoportokra szívesen alkalmazzák a közösség szót, különböző jelzővel bővítve. — e) A közösségvágynak talán legújabb és legjellegzetesebb megnyilvánulása a konfererí, cíázás. Amíg az 1920 as években szinte csak ifjúsági konferenciák voltak divatosak, addig a legutóbbi években egyre több és egyre látogatottabb konferenciákat tartanak, főképpen evangélizáló konferenciákat. — f) Az egyházi hatóságok területén az összezárkózás oldalára esik az egységre törekvés. Az egyházegyetem a hatalom lényleges gyakorlása tekintetében fölébe került az egyházkerületeknek. 1936 ádvientje óta egységes az istentisztelet az egész országban. A lelkészek közt testületi szellem fejlődik, ebben valószínűleg része van a lelkészképzés egységesülésének, 1923 óta csak egy helyen folyik. Idevág a püspöki értekezletek rendszerülése is. A legújabb gondolat az egyházi központi pénztár felállítása az egyházi háztartásbeli közösség kiépítése végett. — g) Egyre hevesebb' a vágy, hogy szoros legyen a kapcsolat a világ evangélikusságával minden irányban. Az 1920 as évektől fogva egyre erősebb szálak szövődtek az Észak evangélikussága felé, különösen mele-