Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

gek voltak a finn és a svéd kapcsolatok. 1937-ben finn-ugor lelkészkongresszus volt Budapesten, ezen finn, észt és magyar lelkészek vettek részt. A Lutheránus Világgyülés helyébe legújabban a Lutheránus Világszövetség lépett, ez 1947-ben tartotta első világgyűlését Lundban és egyik alelnökéül Ordass Lajos püspököt választotta. Ez a magyar evangélikusság számára biztosíthatja azt a tudatot, hogy szervesen beletartozik a vtfag evangélikusságánalc hatalmas testébe. — h) Az ökumenikus kapcsolatok világszerte az érdeklődés homlokterébe jutottak. A magyar evangélikusság őrállói ugyancsak mindent megtettek, hpgy belekapcsolódjunk az ökulm'enikus mozgalmakba és résztvegyünk azok gyűlésein. Ma az ökumenikus gondolat hordozója az Egyházak Világtanácsa (más szóval: Egyetemes Egyháztanács, World Council of Churches). Ennek a ténykedése volt az 1947. nyarán Oslóban tartott ifjúsági konferencia (a magyar evangélikus ifjúság kiküldöttei is résztvettek rajta) és en neki a terve az 1948. évi amsterdami Világgyülés (a hazai evangélikus egyház készül rá szintén). — Ez a nagyon fogyatékos és a korbeli közelség miatt tartózkodó felsorolás talán világosabbá válik, ha az adatokra a koinologiailag is jól használható differenciálódási és integrálódási kategóriákat alkalmazzuk. Ez a Icéit mozgás rendszerint párhuzamosan jelentkezik. A mi korunkban kiváltképpen megfigyelhető együttes működésük. Gyakori jelenség, hogy ugyanabban az emberben egyszerre mutatkozik' e két ellentétes erő. Pl. vágyódik közösségre minden Krisztus ban hivővel felekezeti és országhatárok felett és ugyanakkor el fordul azoktól a vele ugyanabba a történelmi egyházba tartozóktól. akik más kegyességi formában élnek, mint ő. Az egyházról, mint közösségről szóló irodalmi megnyilatkozásokból figyelmünkre méltó Gáncs Aladár tanulmánya 1932-ből : Néhány vonás a magyar ébredés történetéhez. (»Serkenj föl, aki aluszol.« 1939. 35. kk.). Gáncs Aladárt mélyen foglalkoztatták az. ébredés és közösség kérdései. Tudtommal elsőnek próbálta megvilágítani az egyesületi, közösségi keresztyénség addigi hazai történetét. Ugyancsak tanulságos Túrőczy Zoltánnak az »Ime!« című kötetben megjelent előadásataz anyaszentegyházról (203. kk.). A magyar protestáns egyházak történetében az utolsó előtti időszakot a keresztyénség elegyháziasodásának idejeként jellemezte. Ugyanő a »Vagy — vagy!« címmel megjelent evangéüzációs beszédsorozatában ezt a kérdést vetette fel: »Vallásos egyesület vagy anyaszentegyház?« (62. kk.). Sz'ólt arról, hogyan néz az intelligens ember az egyházra, hogyan néz ;rá a Biblia, hogyan né/ rá Krisztus. Szintén evangéüzációs beszédsorozatban szólt Mády Zoltán ezekről a tárgyakról: A Teremtő, a Törvényhozó, a Megváltó a közösségi élet tükrében. (»Isten ismerete.« 34.kk., 77. kk., 118. kk.), Látszólag, mint szociológus beszélt, de mondanivalója beletartozik az egyházi közösségtan irodalmában. Korunkat tehát a közösségvágy és a közösség kérdései iránti érdeklődés jellemzi. De negatívumként is meg lehet valamit állapítanunk. Bár van vágy szükkörű lelki közösség, templomba összegyűjtés, tagolt egyháztársadalmi tömörítés, kijelölt célú munka