Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

a népegyház volt, de ez egészen más értelemben volt n;épegyház, mint Németországban. Az evangélikus egyház Magyarországon üldözött, megrostált egyház volt! A városokban már csak azok voltak evangélikusok, akik az üldöztetés, meg csábítás ellenére azok maradtak. Voltak még evangélikus vallású falvak és vidékek, mégis jóformán mindenki már egyénileg döntött, hogy evangélikus marad. A Nagy Alföldön kialakultak evangélikus telepek, ott az evangélikusság szintén népegyház volt, de akiket odatelepítettek, öntudatos evangélikusok; többnyire azért települnek oda, mert vallásuk gyakorlásának szabadságát ígérik nekik. Bizonyára ez a helyzet a magyarázata annak, hogy a magyar pietisták nem törekedtek hívő csoportok, kegyes társaságok, ecclesiolák elkülönítésére. így hát végeredményül a magyar pietisták gyülekezetépítőknek bizonyultak. — Az evangélikusság és reformátusság viszonyában a fő közösségfejlesztő a közös sors. A XVII. századból áthozták a közös szabadságharcok és a közös gályarabság emlékét, e században együtt keresik a király oltalmát a Regnum' Marianum fanatikusainak a csapásai ellen. Ez az utolsó század, amikor még közös az istentiszteleti énekek javarésze a két egyházban. Ez persze csak a reformátusság és a magyar cv angélikusság közt tart fenn szellemi közösséget. V. A külsőleges közösségek kora. 1780-1860. E korszakban különböző külső tényezők hatnak a közösségalakításra. — A Türelmi Rendelet (1781) nyomán az egykori gyülekezetek maradványa számbaveszi magát, önlélekszámlálást tart, tömörül és vagy maga igyekszik templomot építeni, vagy a környékbéli evangélikussággal fog össze templomépítésre. A korszak elején tehát a leggyakoribb közösségalakító tényező a templomépítés. így egyes gyülekezetek elsősorban templomépitő közösségek. Ezt is külsőleges közösségnek lehet tekintenünk, inert az evangélikusoknak csak egy része építi a templomot az evangéliumhallgatás vágyából, sokan dacból, a hőn vágyott szabadság mámorából áldoznak reá. — Az 1791,-i zsinat kánonokba foglalja a már kialakult egyházegyetetn intézményét, de ugyanakkor kitűnik, hogy nincs egység a hitvallásokról való felfogásban. A felvilágosodás hatása folytai) némelyik semmiféle hitvallási kötöttségről nem akarnak tudni, némelyek csak az Ágostai Hitvallást ismerik el tekintélynek, némelyek minden hitvallási iratra meg akarják esketni az egyház hivatalviselőit. Kompromisszum a vége a vitának. Még abban sincs egyértelműség, hogy az evangélikus ember résztvesz a templomi istentiszteleten. Bár nem annyira, mint a református egyházban, az evangélikusban is okoz egyenetlenséget a papok és »urak« részvétele az egyházi hatalomban, forr a kérdés, milyen arányú legyen az. — Közösségalakító tényező e korban az uniőra, különös'en a protestánsok uniójára való vágy. Jelentkezik már az 1791.-i zsinaton. Ez és a reformátusok