Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

párhuzamosan tartott zsinata közös egyetemes konventet szánt a két egyház fölé, de ez csak kísérlet maradt, mert a király nem hagyta jóvá sem az evangélikus, sem a református zsinat végzéseit. Az 1810-es években a reformáció jubileumi éve kapcsán néhány évig a római katholikus' egyházzal való egyesülés (reunió) eszméje is felszínre került, de ez valóban felszínes ügy volt. Erős volt azonban a lángja, még inkább a füstje az 1840-es években a protestáns unió tervének. A racionalista gyökéren kívül táplálta az unióvágyat az a reménység, hogy az unió ellenszer lesz a pánszlávizmusnak nevezett szlovák népi öntudatosodással szemben. Aztán elalszik a gondolat, csak itt-ott mutatkozik gyümölcse, i.lven a pesti közös theologiai főiskola, ez egy évtizedig él közös intézményképpen. Még előbb létrejön két-két egyházkerület között az egyezség a lelkészi szolgálat untója dolgában olyan hegyekre nézve, amelyiken csak az egyik egyháznak van lelkésze. Az egyik egyezség a kéri, a tiszáninneni református és a tiszai evangélikus,' a másik a nagygeresdi a két dunántúli egyházkerület között. — 1848-ban a királyság és Erdély politikai uniója 'n;vom'án felvetődik a kérdés, nem lehetne-e a királyságbeli és az erdélyi evangélikus egyházat egyesíteni. Tárgyalás folyt, de sikertelenül. A szászok nem voltak hajlandók az egyesülésre. A nacianálizmus máskülönben is próbára tetíte az evangélikusság anynyira-amennvire kifejlődött egységtudatát. Ví. A társadalmi erők kora. 1860-1920. E kor, első felét a régi keretek meggyengülése, a régi eresztékek meglazulása jellemzi. A m!ár az előző korban elkezdődött szórváfnyosoűás fokozódik. A régi gyülekezetek ritkulnak, viszont minden városba elvetődik evangélikus. Meglazul az iskolák kap^ csolata az egyházzal, szinte önállósul az evangélikus iskola, kivált a középiskola, egyre inkább az állam befolyása alá kerül. Átalakul erősen az állam társadalma: új középosztály keletkezik, kialakul az agrárproletáriátus. Az új társadalmi rétegek felé pedig nem épül az egyházi közösség. A gyári munkásság kiesik a templom és a gyülekezet látóhatárából. Az evangélikus egyházi hatóságok, a lelkészek nem ismerik fel újszerű feladataikat, nem vetik rá magukat a küLvjárosok felszaporodó szórványevangélikusaira. A sziórványevangélikusságon belül ki<alakul ennek egyik sajátos jelensége: szórványsors olyan városban-községben, amelvben vlan templom és lelkész, de akár földrajzi, akár lelki okból vesztesége nagy, a szétszóródást; nem tudja kiegyenlíteni az evangélikus »öntudat«. A közösség k|ézzelfogható erőit nem pótolta belső erő: a közös hit tudata, legfeljebb valami orotestáns, »nemkatolikus«, »nembigott«, »nem-maradi« öntudat hatott. A szór ványsorsban az evangélikus hitélet forrása leginkább egy örökölt énekieskönyv, a Biblia, egy díszeskötésű imádságoskönyv volt. De az ilyen forrás legfeljebb az egyéni kegyességet táplálta, nem haj-