Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

DR. SÓLYOM JENŐ : Az evangélikus egyháznak mint közösségnek a története. (Vázlat.)

evangélikus nemesség és polgárság szép összefogására, találkozik az eperjesi kollégium patronátusában ! Pedig a rendi különbség nagiy. — Ebben a korszakban kezd különválni szerte az országban a »község« és a »gyülekezet«, a városokban a városi tanács mellett kezd kialakulni az »egyház« vezetősége. Ez a folyamat társadalmi (szociológiai) szempontból lazulás, egyházközösségtani (koinologiai) szempontból szorosabbrafűződés. A faluközösség tényezőiből itt is, ott is kiesik a közös templom, a közös kegyesség. Viszont a patrónusok hűtlensége egyre erősebben eszmélteti rá az evangélikusokat arra, hogy ők nem azért járnak a falu templomába, mert otí laknak, hanern azért, mert evangélikusok és mert ott közösen hallgatják az evangéliumot. A ternplonifosztott »népek« aztán egymás között is egyre inkább érzik az együvétartozást. Ez az egyházi öntudatosodás eredményezi, hogy egyre kevésbé enyésznek el az evangélikus gyülekezetek, eg) re kevésbbé pusztulnak el mindenestől, amikor hitüktől idegen papot helyeznek a templomba. A gyülekezet most már fenn tud maradni — a templom nélkül, lappangva, rejtőzve, — mialatt a falu látszólag római katholikus vallású. ÍV. Az artikuláris gyülekezet ós a szervezeti egységesítés kora. A XVIII. század 1780-ig. A XVIII. század elején II. Rákóczi Ferenc uralma alatt országos szervezkedéssel próbálkozik az evangélikus egyház; a rózsahegyi zsinat (1707) szi^perintendenciákat szervez, consistoriumokat rendel. De a szabadságharc kudarca után az addigi nagyobb szervezetek is szétesnek. Az állam egyenesen megtagadja az egyháznak mint testületnek az elismerését. Tudomásul veszi az evangélikus vallás létezését, bizonyos jogokat meghagy az evangélikusoknak, egyes helyeken tűri a nyilvános istentiszteletet, ezek az ú. n. artikuláris, vagyis törvénybe becikkelyezett helyek, de egyházról nem akar tudni. Az 1715.-i törvény szerint csak egyes evangélikusoknak van dolguk a világi felsőbbséggel : mindenki csak saját neveben fordulhat a királyhoz vallási ügyben, non in communi nomine, nem közös név alatt. Az állam nem ismer el superintendenseket, tehát olvan személyeket, akik a magasabb szervezeteket igazgatják és képviselik. Tiltja működésüket! Az 1731. i Carolina Resolutio csak az erkölcsbíró tekintélyét engedi a superintendensnek s csak a papok felett. Ennek a helyzetnek a folyománya, hogy már az első évtizedtől fogva az evangélikusok közösségét nem az evangéliumhirdető tiszt s iezen belül nem a püspök: superintendensi tiszt biztosítja, hanem a világi életben kitűnő, politikai-közéleti szerepű, magukaít önként felelőseknek érző férfiak képviseleti és kormányzati szolgálata. Az előző és későbbi korszakoktól különbözően e korszakban a nemesség látja és becsüli a szervezeti egységben az erőt. Ezt a szervezeti egységet a nemesség a maga módján valósítja meg. A papok és tulajdonképpen egyszersmind a gyülekezetek akaratán kívül (de nem