Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

JUSSILA OSKARI HEIKKI : A megszentelődésről.

onkifeilesztáse, hanem Isten ajándéka. Nem cselekedetekben áll, hogy senki ne kérkedjék. Kegyelemből — Krisztusért. A feltá­madott Krisztus dicsősége fényénél elvétetett az embertől a fel­feléhaladás minden önelégültsége és ajándék adatott neki: Jézus Krisztus. Bölcsességül, igazságul *és váltságul és ugyanakkor szent­ségül is. Az ember leleplezetten áll az élő Isten előtt, nem dicse­kedhetik azzal, hogy meg tudja érteni Isten titkait, megigazul­hat, megszabadulhat bűnei hatalmából és megszentelődhetik. Mindez hitből lehet csupán. Ami bennünk és magunkból van, mind csak test. Mint Odeberg mondja: »A zéróval kezdődik minden. Az­zal, hogy az ember elveszít mindent.« Levetkőztetik bűnéből, ami kor bűnbocsánatot kap, de levetkőztetik a »szentségéből« is, mert az is bűn, hiszen a test cselekedete. Meghaltunk. A halottat el kell temetni. Róm. 6,3—4.) Krisztus halálába kereszteltettünk meg, vele együtt temettettünk el, hogy amiképen Ő feltá­maszttat ott, mi is új életben járjunk. Ez az új élet a hitből való élet. Ez az új élet, amire mi a lelkileg való meghalás által jutunk, elrejtett élet. A világ sohasem ismeri meg, mert a mi életünk Krils'ztus. Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor mi is vele együtt dicsőségben,, megjelenünk. Akkor lesz csak vége en­nek a rejtett életnek. Tehát az új, amit Pál apostol szentségnek ismer el: Az új életben való részesedés. A szentség nem a régi élethez tartozik, hanem az újhoz. (2. Kor. 5.17.). Ez a vízválasztó ezen a területen. A természettel szemben a keresztyén ember Istenben elrejtett életet él, az élet erejét órárólnórára hit által nyeri. A hit foly­tatólagos kapcsolat Krisztussal, azért van szükségünk újra, meg újra a bűnök hocsánatára. A világban a legnehezebb a saját bűneink bocsánatában hinni. A koponyánknak talán sikerül, mégis igen nehéz ez, mikor egészen bűnösen Isten előtt állunk. Ezért kell újra, meg újra hallanunk ezt az üzenetet a bünbocsánatról, mely a hitet meg-mtg erősíti.. Tehát a Szentlélek, aki ezt a hitet létrehozta, folytatja is a maga munkáját, gyenge hitünket fenn­tartja és táplálja és így ezen a gyenge hiten keresztül is mennyei erő árad az életünkbe. Ez az új élet. A megszentelődés kérdésé­nél egy nagy veszély áll fenn; azt hihetjük, hogy mi vagyunk benne a szubjektum, pedig csak az objektum vagyunk. Bennünket csak sodor az életnek ez az áradata, ellenkezésünk dacára is. Ezt a dolgot legjobban Augustinus, Luther és ma Nygren értik. így beszél erről Pál : »Nem tudjátok-e, hogy a testetek a Szentlélek temploma ?« (I. Kor. 6.19.). Mi Szentlélek templomává lettünk, s bennünk a bzentlélek által uralkodik Isten. A Zsidókhoz írt levélben is ez áll.(10,10.). Az Ő akarata által szenteltettünk meg, amikor Krisz­tus teste egyszersmindenkorra feláldoztatott értünk. Krisztus teste itt a földön az Ő gyülekezete. Valamennyi gyü­lekezet, az egyház': a hit és szeretet által él közösségben. (Róm. 12,1—2.). -Az élő keresztyén gyülekezet Isten irgalmasságából — :a bűnbocsiánat elnyeréséből születik, — s így tudja odaszánni ma­gát (testét) okos istentiszteletként. Isten irgalmassága hir­dettetik a földön a bűnök bocsánatában és ezáltal támasztattunk

Next

/
Thumbnails
Contents