Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

JUSSILA OSKARI HEIKKI : A megszentelődésről.

új életre, a megkegyelmezettek életére. Amikor az ember feloldoztatik a bűnéből, akkor lesz Isten szolgájává s terem gyümölcsöt. (Róm. 6.19.). Amit előbb a bün szolgálatára adtunk, azt adjuk most az ö szolgálatára. Ez gyakorlatban Krisztus követését jelenti. Követését és nem utánzását, amint azt Kempis Tamás a »De imitatione Christi« című munkájának címében a római katolikus megszentelődés gondolatának alapján kifejezi. Ez ellentéte a lutherinek. Pál apostol ugyanis határozottan hirdeti, hogy az utánzás az ember cselekedete. Itt arról van szó, hogy a Szentlélek uralkodik az emberen és vezeti azt. Öreg prédikátorok használják a »Szentlélek iskolája kifejezést. Amikor én lelkes fiatal keresztjéén voltam, azt hittem, hogy én is utánozhatom Krisztust. Egy prédikátor azt mondta nekem, hogy a Szentlélek iskolájában a csikók megtörnek, mikor befogják őket. Én megtapasztaltam ennek igazságát. Isten nem tudja elszenvedni, hogy valaki jót gondoljon magia felől, nem tűri el, hogy dicsekedjék. Keresztelő János szerint Krisztusnak kell növekednie, nekünk pedig alászállanunk. Ezért, ha felfúvalkodott emberekkel találkozunk a megszentelődés útján, tudhatjuk: akármennyire be vannak is kenve az evangéliummal, belülről farizeusok. Pál az apostolok köz

4- legkisebbnek mondja magát. (I. Kor. 15,9.). Később az Efézusi levélben (3,8.) már minden szentek- között a legkisebbnek, végül a Timótheushoz írt etsió levelében minden bűnösök közt az elsőnek. (1,15.). Ez a megszentelődésében való járás. Nem az ember nő, hanem Krisztus nő benne. Itt már nyomát sem találjuk a régi farizeusi megszentelődés elméletének. Nyomát sem annak, hogy az emberben van valami belül, megszentelődés tekintetében, ami fokozatosan, százaléksze rűen növekedhetnék. Ettől a gondolattól irtózik Pál, mert éppen ebből kellett megtérnie. Ez a gondolat a farizeusok szörnyű bűne. A bűnösök padján a farizeusok éppen a legmegvetettebb, újjal mutogatott bűnösök közt ülnek. A Ritschl-féle liberális theologia épült erre a »csiragondolatra«, ezzel a szörnyű tévedéssel kínoztak mindannyiunkat és Isten dicsősége, hogy innen eljutottunk újra Pál apostol és Luther világosságára. Amíg itt a földön élünk, peccatores vagyunk, de ugyanakkor iusti is és dicsekedhetünk Isten erejével. Ebben az órában is. Nem azért, mintha valamik is volnánk, hanem azért, mert iz Aty? jobbján ül a mi Közbenjárónk. A mi új emberünk az új aionhoz tartozik; részesek vagyunk annak ajándékaiban. A mi reménységünk ahhoz van lehorgonyozva, amit nem látunk, de türelemmel várunk »Mikor ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik és e halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Hála legyen az Istennek, aki e diadalmat adja nékünk a mi Urunk, Jézus Krisztus által.« (I. Kor. 15,54. kk.). Ő általa adatott nékünk Istentől nemcsak bölcsességünk és igazságunk, de váltsár gunk és szentségünk is. Jussila Oskari Heikki