Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

JUSSILA OSKARI HEIKKI : A megszentelődésről.

Ez akkor történik, amikor a nyomorult bűnös elfogadja a menny üzenetét. A Szentlélek megteremti ezt a kapcsolatot Krisztus és a bűnös ember k'özött attól függetlenül is, hogy a bűnös ennek a földi életnek meghatározottsága szerint, bűnösként él tovább. Ez különösen Jánosnak Volt fontos gondolata. Leveleiben sokat beszél róla. A dolgok sorrendje ez: először közösségire jutunk Krisztussal az evangélium által, azután közösségre jutunk egymással is és ebben a közösségben Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől. Ez a Jézus Krisztusban való hitnek élete a; Szentlélek munkája által. Nem külső kapcsolat, mint amilyen a venyigeköteg szálai'között van, hanem élő kapcsolat, mint a szőlőtő és szőlővessző között. Ez a közösség Isten műve,' ezért nincs benne különbség zsidó és görög, szolga és szabad, kegyes, farizeus és bűnös pogány közt. A volt begyes farizeus és a sötét pogánysiágból jött ember egyaránt bűnös Isten előtt. Most azonban Isten gyermekei és a kegyelem által Krisztus tagjai, tagok Krisztus testében s 'így a kegyelem által egymásnak is testvérei. Egymással szemben nincs eíőnyjü|k és ezért nincs okuk dicsekedésre. Pál a korinthusi levélben ezt a szót használja: »Elhívott bennünket... Isten, akik., semmik voltunk.«. »Aki tehát dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.« »Krisztus lett ...nekünk szentségül« és új életül. Ez tökéletesen az ő müve. De hogy közelebbről megértsük Pálnak ezt a gondolatát, idézzüjk fel újra a farizeusi felfogást. A farizeusi theologiában a megszentelődés gondolatának fontos szerepe van. Ez az alapköve a farizeusi kegyesség épületének. Felfogásuk szerint itt a földön megvolt Isten tökéletes gyülekezete.' (Sirách könyve 24. fej. 2. <v.). Ezi-a: gyülekezet szent volt, mert kiváltságos volt Isten előtt. Kiváltságos volt, mert szövetségben volt Istennel a körűimetélkedés által. Izrael népének íés az egyes izráelitának szentsége a kiválasztottságában volt. A kegyelerfl szón is mást értenek, mint Pál. A zsidó theologia szerint a kegyelem kiváltságos rendhez való tartozást jelent. Ebből folyóan minden zsidónak, ethikai szabadsága és képessége volt arra, hogy a jót válassza. Ebben a tekintetben már csak a megszentelődés módjának módszerbeli kérdése vetődött fel. A farizeusok szerint a legjobb módszer az alázatosság volt, de ez is az ember teljesítménye. A farizeus maga képes arra a teljesítményre, hogy magát Istennek szentelje s ezzel csak utat enged a benne lévő isteni csíra fejlődésének. Szentsége így a saját teljesítménye. Ugyanakkor dicsekedhetik is vele, akár negatív megalázkodás (humilitáció) az, akár pozitíve a törvény cselekvése. Mindenesetre a farizeusi megszentelődés teljes ellentéte annak, amit Pál hirdet. Pál szerint Isten nem szenvedheti el, hogy előtte egy test is kérkedjék. Pál azt mondja, hogy éppúgy, mint a bölcsesség és igazság, — a megszentelődés is Istentől jön. Mindez Istentől van, mert mindez az új teremtéshez tartozik, az új világ gazdaságához, mely onnan felülről jött és közelítette meg az embervilágot az evangélium üzenetében. Tehát a megszentelődés nem az ember teljesítménye,