Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

† RÉVÉSZ ISTVÁN : Üdvözlégy Mária. (Evangélikus tanítás Máriáról.)

élete hajnalán már Istennek ajánlotta; megalázta magát, amolyan középkori értelemben: szüzességet fogadott. »Amit pedig egyesek az ő szavaiból gyanítottak, hogy az örök szüzesség glondolata járt volna az eszében : »Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek«, nagyon gyönge, sőt egészen képtelen állítás s részériől hitszegés lett volna, ha eltűri, hogy férjhez adják s nem vethette volna meg a házasság szent szövetségét az Isten kigúnyolása nélkül.« (Kálvin. Irásm. U. o. 28.). Aki Máriánál eredendő magasabbrendűségét lát, nem tudja a rajta megnyilvánult isteni kegyelmet felismerni. Amit vele tett Isten, egészen természetessé lesz s meglepő kegyelem. 4. Ö az igaz istentisztelet példája. »Magasztalja az én lel-, kein az Urat.«. Luther ezt így magyarázza: »Nem azt mondja, az én szavam, az én iszám, az én kezem, gondolataim, az émelmém vagy akaratom, hanem egész valóm magasztalja az Urat! Az én egész életem. Rajta tanuljuk! meg azt is, hogy mit jelent Istent lélekben és igazságban imádni. Mária nern Isten ajándékát, hanem ettől függetlenül Istent Magát magasztalja.«. Istent önmagáért imádja, bármint forduljon is a sorsa. 5. Ö az első Krisztus hivő. A kathoükus'és egyetemes keresztyénség előkelő hittudósa Augustinus nem annyira Mária szentségét és kiválasztottságát, mint inkább hívő voltát magasztalja. Mt. 12.46—50. magyarázatában azt hangsúlyozza, hogy Máriában a hit a dicséretes. »0 valóban az Isten akaratát cselekedte, ő a szient Mária s ezért többet jelent az, hogy Mária a Jézus tanítványa volt, mint az, ho'igiy ő Jézu s anyja lett. Azért mondható boldognak, (»Imé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.« Lukács. 1.48), mert »mielőtt megszülte volna magzatát, már (hittel) szivébe fogadta azt«. Az angyal szavára hittel felelt Mária: »S előbb fogadta Jézust szívébe, mint testébe..« Lukács. 11.27 alapján azt mondja ugyanő Máriáról: »Azért boldog Mária, mert ő Isten igéjét hallgatta és megtartotta, megőrizte s igazabban őrizte meg az igazságot az ő lelkében, mint ama testet az ő méhében. Számára »értékesebb volt az, ami a lelkében élt, mint az, amit a teste öléb-e-ii norfiott«. Ez az idézet sokat mond számunkra az ősi egvházfcanélö igaz Mária-tiszteletről, amely élt, csak a tövisek és bojtorjáno|k befonták. S a már említett Mária képek mellett számunkra azok az egyházművészeti ábrázolások jelentenek sokat, mielyek ezt az ágostoni Mariaklépet állítják elénk. Mária imádja fiát s nem ölében tartja. A kisded Jéztis a földön »a<ss?.u szénán« fékszik s előtte térdepel anyja és ezeket a szavakat ismételi: »Dominus meus et Deus meus«, azaz': »Én Uram és én istenem«. (Franke Mester képe a XV. századból. Hamburg. Kjunsthall? vagy a magyar M. S. mester 1506-ból származó hontszenfantali oltárképe.). Néki is megváltója Krisztus. Érette is szenved s (kereszthalált fog halni. Tőle is hitet vár Jézus. (Aki az én Atyám akaratát cselekszi, az az én fitestvérem, nőtestvérem és anyám. Márk. 3.) Ez a protestáns Mária-ismeret áthatotta a