Evangélikus Theologia 1947. 7.szám.

† RÉVÉSZ ISTVÁN : Üdvözlégy Mária. (Evangélikus tanítás Máriáról.)

Madonnaábrázolásokat is. Dürernek bécsi Madonnája kezében tart'ja a kis Jézust, de az anya arca nem

1 a keg'yelemközvetítő királynőé többé, hanem az áhítatos hívőé, aki elmerül a Megváltó szemlélésében. Gondolatai talán már a keresztnél járnak, ahol ez a kijcsinykc test egyszer mindnyájunkért meg fog halni s a körülötte állók csúfolni fogják. 6. ö az Isten imádásának példaképe. Az istenimádás nem cselelvedet s nem is azonos az imádsággal. Magatartás ez. Istent tartom az én életem Urának. Előtte járók cselekedeteimben, az ő Or volta nyilvánvaló. Tőle is kérek mindent. Máriát választottja az őskeresztyénség akkor, mikor imádásának példájára akart mutatni. Legtöbbször úgy ábrázolják, mint orans-t, aki karjait őskeresztyén módra keresztalakban széttárva áll, imádkozik. Alakja mellett fel van jegyezve neve is: Maria. Mellette állanak Péter és Pál, akik az egyház reprezentánsai. Az egyház valódi magatartását mutatta be itt az őskeresztyénség Mária mozdulatában. Sőt hamar 7. az egyház jelképe is lesz, melynek irodalmi és művészeti igazolásai vannak. Az egyház »anyaszentegyház«, mert mint Mária hitben, befogadja Jézust. Augustinus ezt írja: »Az egyház mindéin tagja Jézus anyja a hitben és lélekben.«. Lélekben ugyanúgy életet kell adniok Jézusnak, mint Szűz Mária az ő testében életet adott néki. Ez akkor lesz tényleges valósággá, ha az ő irgalmassága a mi szivünkben megvaósul. Anyja testében hordozta őt j hordjuk őt mi a szivünkben. Terhessé lett a Szűz Jézus testté lételekor, tegye termékennyé a mi szivünket a Jézusban való hit. (S. 1-89. 3.). Luther előtt sem ismeretlen a keresztyének spirituális istenanyasága: »Ilyen rettegő lelkiismeretekhez, kik az ő nyomorúságukat és Ínséges voltukat beismerik és szomjúhoznak, küldi Isten az ő angyalát, az Ige hirdetőjét és prédikáltatja [nekik az igét, hogy Jézus anyja legyenek, kikben Isten lakik az Istenember által. (Pred. 1522.). »Amit ti Mária testében csodáltok, az megy végbe a lélek titkos mélyén. Aki szívvel hisz az igazságra, az Jézust foganta s aki szájjal vallást tesz az üdvösségre (Ró.m. 10.10), az Jézust megszülte.« (Augustinus. Serm. 191. 3 — 4.). így az egyház Máriát utánozza, amikor hittel befogadja az Urat és bizonyságot tesz róla életével. »Ujjongjatok' ti JéíZus szüzei, társatok a Jézus anyja.«. Mindezt kifejezi az egyházi művészet már korán, katakombák falán, hol sokszor az apostoli kollégiumban középen foglal helyet, Jézus menybemeneteleko'r, Pü'nkösd napján, Péter és Pál között, ő az egyházi közösség egyesítő képe. A hívők közösségének képe, az egyház előképe. Ha erre a Máriára nézünk, a mi szivünknek is hálát kell adnia Istennek, aki veszendő emberekre ilyen kegyelmesen tekint és nem utálja őket. Luther azt hangsúlyozza, hogy a Mária tiszteletének haszna abban van, ha mi is erősen hiszünk az Isten ingyenvaló kegyelmében és hisszük, hogy Isten velünk is »nagy dolgokat akar cselekedni«. Mit mondjunk Szűz Máriának: »0 te kedves Szűz és Istenanya, lám mily kicsinyke lélek, majdnem semmi és elnézett voltál s az Isten mégis kegyelmesen és nagy-