Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

D. NYGREN ANDERS: Az állam és az egyház.

Meg kell tehát állapítani, hogy Isten maga az, aki a szóban forgó mindkét birodalomban uralkodik. Isten sohasem engedi ki kezéből a gyeplőt. Mindkét esetben tehát Isten uralmáról van szó. Mind a lelki, mind a világi birodalomban Istennel van dolgunk. Erre figyelni, nagyon fontos. Különben nagyon kézenfekvő lesz az a gondolkozási mód, hogy csak a lelkiekben van dolgunk .'»z Istennel, a világi pedig valami profán, olyasmi, ami távol áll ,az Istentől. Ez nem lutheri felfogás. Számára semmi sem profán, semmi sincs, amivel ne Istennek volna dolga. ; Szükséges, hogv egy pillanatra leiidőzzünk ennél a pontnáí, mert ennek az egész megértése szempontjából döntő jelentősége van;' és itt különül el Luther felfogása a legerőteljesebben a mi szokásos véleményünktől. Szokássá lett közöttünk, hogy a vallásos dolgot úgy ítéljük meg, mint életünknek'egy sajátos területét, amely mellett még vallási szempontból egyéb indifferens területek is vannak. Istentiszteleten, áhítatokon, talán a sajátos szeretettevékenységekben is Istennel van dolgunk és neki mivelünk, ezek mellett azonban van, egy sereg dolog, amely — azt mondhatni — Istenen kivül esik. Mégjobban kiéleződik ez, ha az embereket két csoportba osztjuk és* Istennek csak az úgynevezett »vallásos« emberekkel lesz dolga. Ez a szemlélet teljesen idegen Luthertől. Sőt, azt lehet mondani, ez az a nézet, ami ellen minden eszközzel küzdeni akar. E<? nevezetesen a katholikus felfogás. Ez egyes emberekről szól, akik »vallásosak«. Vallásosak — ez a lelki és szerzetesi intézménynek az elnevezése, azoké az embereké, akik életüket odaszánják Istent tisztelő cselekedetekre. Ezek mellett ott vannak a világi intézmények, magukba foglalva azokat az embereket, akik életüket az állam ügyeinek és a társadalmi élet sokféle gondjának szánják oda. Ez a terület a maga egészében nem vallásos. Istennek semmi köze hozzá, tíe apránként bevonható a vallásos szférába azáltal, hogy ilyen vagy olyan módon az egyház áldásában részesül. Az egyház megszentelheti a maga szentségjei és áldásai révén az egyébként profán világot. Ez a katholikus tanítás. Ezzel szembeállítja Luther a maga nézetét, melyet az iménti akként fogalmaztunk-meg: Isten semmi körülmények között nem engedi ki kezéből a gyeplőt; anind a lelki és világi birodalomban, mind a lelki és világi hatalmasságban Istennel és az ő cselekedetével állunk szemben. Mindkettőben Isten lép velünk találkozóra, csak más és más módon. A lelki birodalomban találkozik velünk evangéliuma által, a világ birodalmában törvénye által. Azonban mind a törvény, mind az evangélium Isten akaratáról szól. Mindkét birodalom vagy hatalmasság közvetlenül egymás mellett van, és közvetlenül Isten rendelései, azonban különböző céllal. A lejki hatalmasság által Isten az embert keresztyénné, Krisztusban megszen-r telt emberré akarja tenni, és az eszköz, amit ebben a hatalmasságban felhasznál, egyesegyedül az ige, az igehirdetés és a szentségek. A világi hatalmasság által Isten a jogot és a békét akarja fenn,-, tartani a világban, az eszköz, amit ebben a hatalmásságbán fel, használ, az a hatalom és a pallos. Az egyiknél iá, és a másikrcál is