Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

D. NYGREN ANDERS: Az állam és az egyház.

ez embert, mint a maga szolgáját használja. »Az Úrnak szolgája« -, elnevezés nem kizárólagosan a lelki hivatal, birtokosait illeti. A felsőbbség is az »Űrnak szolgája«. Mármost Luther számára mindenekelőtt fontos az, hogy a két hatalmasság nem zavarható össze egymással, hanem mindegyike!, annak veszi, ami az lényege szerint. Isten az evangélium Utak 'kormányozza a lelki birodalmat, bocsátja meg a bűnöket, megigazít és megszentel. Ez által azonban semmi módon sem törli al a világi hatalmasságot. Az a maga területén hatalommal és palossaí uralkodik. Ha ez bele akarja keverni az evangéliumot, azzal kqttö's hibát követne el és kétszeresen bűnhődik. Elsősorban megrontja az evangéfiumot; az evangéliumból újabb ítörvényt csinál, amely a régi törvény helyére kerül ; Krisztusból pedig — amint azü Luther is kifejezi — egy új Mózest csinál. Másodsorban megbáintja és megrontja a világot. »Ha'valaki — (mondja Luther — a világot az evangélium által akarja kormányozni és megszüntet minden világi

x jogot és pallost,... mondd

1, mit fog 'ezzel elérni? Felszabadítja a vad, gonosz állatokat kötelékeikből és bilincseikből. így a gonoszokkeresztyén név alatt visszaélnek az evangélium szabadságával.« >íHa valaki az evangélium által akar uralkodni egy egész országban vágy a világon, az történik, mintha egy pásztor összeeresztene egy istállóban farkasokat, oroszlánokat, sasokat és bárányokat, valamenynyit szabadjára engedi, mondván: lakozzatok itt, legyetek jók, egymáshoz békességesek, az istálló nyitva van és ennivalótok van elegendő, nincs itit őriző kutya sem, amitől félni kellene. A! bárányok • bizonnyal békében lennének, de nem sokáig élnének«. Amilyen elhibázott az, ha a keresztyének törvénnyel akarnak uralkodni és megkísérlik, hogy saját cselekedetükkel, a törvénynek cselekedetével igazuljanak meg Isten előtt — holott erre a célra Isten az evangéliumot és a bűnbocsánatot rendelte —, éppen cfyan elhibázott az, ha a világot az evangélium által akarják kormányozni — holott erre a célra Isten a törvényt, a felsőbbséget, a hatalmat« a pallost rendelte. Miután ezzel Luther nyomatékosan lelkünkre köti, hogy nem szabad a két birodalmat vagy hatalmasságot: a lelkit és ;a

l világit egymással összekeverni, továbbá nem szabad megkísérelni a világot az evangéliummal kormányozni, két különböző ellenfél felé fordul. Az egyik oldaloni a katholikus hierarchia ellen fordul, amely az evangélium nevében igényt támaszt a világi hatalomra és ezáltal eltorzítja az evangéliumot. De hasonló mértékben fordul azok ellen is, akiket rajongóknak nevez s akiknek meggyőződése szerint Jie^ künk, mint keresztyén embereknek feladatunk megkísérelni a hegyi beszéd alapvető tanítása szerint rendezni a közösségi életet; hogy ne álljunk ellene a gonosznak; hogy lerontsunk minden világi jogot és hatalmat. Bárki észreveheti, hogy ez olyan felfogás, amely nemcsak Luther idejében volt időszerű, de éppen olyan nagymértékben időszerű ma is. Nagyon gyakori gondolat éppen az^ m

:3ly szerint közösségi életünk legfőbb hibája abban van, hogy még nem merjük komolyan alkalmazni a társadalmi életben és az államok çgymàskozôtti viszonyaiban a hegyi beszédnek erkölcsi áiaptéte-