Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.
nak, a bűn és gonoszság pusztításainak, egyszóval a Sátán erejének a megtörése és egy új isteni vjlágnak, az isteni igazságnak\ óiy.aioovi i ésáXrj&£Ía t a kettő együtt!), valamint a bibliai értelemben vett békevilágának a megépítése nemcsak a messze jövőbe tekintő bizonytalan igéret, hanem Jézus Krisztusban valósággá lett isteni cselekedetKeresztyének közt ennek a hitnek a tekintetében nincs különbség, különbség van azonban ennek a hitnek az értelmezésében. 'Pedig sok tekintetben ettől függ, hogy a keresztyénség, pontosabban az egyházak hogyan járulhatnak a maguk részéről hozzá a világ jelenlegi zűrzavarában az emberiség megbékéléséhez,, az egyéni, a társadalmi (szociális) és állami élet gyógyításához. Ezért döntő fontosságú, hogy keresztyén hitünknek ezeket az alapvető fényeit íiz Újszövetség világításában magunk elé állítsuk. A mulandóságnak, a bűnnek, gonoszságnak és nyomorúságnak, a halálnak evvel a mostani világával szemben hirdeti Krisztus ?a~ Isten királyságának« — megszokottabb szóval : az Isten országának — a ßaoiteiu TOV foov-nak az eljövetelét. Mit jelent ez az ige? jelenti először is azt, hogy ebből a fi 1 ágból, a »hitetlení és Istentől elfordult nemzedékiből (v. ö. Mát. 17,17) nem vezet út Istenhez." Isten a mennyből haragjával sujt le az ember gonoszságára ístentelenségére (Róm. 1,18). A világ ítélet alá kerül, Isten királysága csak egy új aUbv -ban épül meg, akkor, amikor az Emberfia eljön az ég felhőin, hogy ítéletet taitson, s jobbja felől állítja a juhokat, balja felől pedig a kecskéket. Bármiképen is értelmezzük azokat a képeket, melyek nagyrészt a hagyományos zsidó apokalyptika képanyagához tartoznak s melyeket Jézus felhasznált Isten királysága hirdetésénél, annyi nyilvánvaló: mindezek a képek, éppen úgy, mint Jézus példázatainak nagy része Isten királyságának' az eljövetelét és megvalósulását hozzá kapcsolják az ítélethez, melyben Isten felszámolja ezt a jelenlegi világot minden gonoszságával és a bűn, a halál és a Sátán benne uralkodó hatalmaival együtt. Az Isten királysága tehát nem az a legmagasabb erkölcsi érték, amely felé a jóakaratú emberek erkölcsi erőfeszítésükkel törekszenek, vagy amelyet éppenséggel mi emberek valósíthatnánk valamiféle felfelé ívelő, Istenhez egyre jobban közeledő • erkölcsi haladás útján. Sőt még csak azt sem lehet mondani, hogy a világ soha nem látott dicsőséges előkészületeket tehet az Isten országának a fogadására, ha engedelmeskedik az Igének. Mer*t a világ nem engedelmeskedik iaz Igének: ha engedelmeskednék, akkor már nem volna »világ«! Az Apokalipszis is képeinek egyre halmozódó sokaságával arra figyelmeztet bennünket, hogy a világ nem közeledik a történelem folyamán Istenhez, ellenkezően, az, aki a világ fölött a hatalmat a kezében tartja, — Ô äoy/nv TOV xóa^ov to^töit"mondja Ján. 12,31, — mindegyere újabb kísérleteket tesz az Isten és a Krisztus elieni harcra mindaddig, amig az ítéletben meg nem kötöztetik és erejét, hatalmát nem veszti teljesen. Isten királyságának a megvalósulása tehát nem ennek a mi mostani aíibv -unknak Ka unuldndóság és hiábavalóságj 1* a bún és gonoszság\ a halál hatalmában\ szenvedő világnak az átformálása, hanem a szó szigorít értelmében a »megváltása«, más szóval az, amit az apostol »új teremtésének mond (II. Kor. 5,17).
