Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.

Amilyen világosan tanúsítja azonban az Újszövetség, hogy eb­ből a világból nem vezet út Istenhez s hogy ennélfogva nem ez a világ formálódik át az erkölcsi haladás eszközeivel Isten királysá­gává, éppen olyan világosan tanúsítja az Újszövetség a másik alap­vetően fontos mozzanatot is. Ez pedig az, hogy a bűnnek és a halál­nak ez a világa egyfelől ps Isten királyságának a? >>új teremtése nincs egymáshoz tisztára az fdöi egymásutániság urna viszonyában ­Más szóval ez a világ és Isten királyságba nem úgy viszonylik egy­máshoz, hogy e világot majd az ítélet után váltja fel Isten király­ságának az új világa. Isten királysága a z evangéliumok tanúsága szerint eszkatológikus valósig, de Isten királyságának az cszkato­Icrgiája nem tisztára idői jellegű. Isten királyságát Isten hozza létre szabad isteni cselekedettel, s ezt az isteni cselekedetet nem köti meg semmiféle emberi tejti vagv feltétel. Nem akadályozza emberek ellenállása, de nem is hozza közelebb vagy sietteti emberek készülése vagy kegyessége. Nem is feltétele semmiféle emberi magatartás. Az evangélium pe­dig éppen azt akarja lelkünkbe vésni, hogy Isten nem vonulti'vissza a világtól, nem hagyta azt magára, hanem formálja azt már most is. Krisztus nemcsak hifdeti az Isten királysága elközelecltét, hanem Őbenne az már itt /s van. Isten királyságának azt elközeledtére [nem lehet felkészülni olyan módon, hogy keressük a világtörténelem fo­lyásában eljövetelének jeleit. Hiszen Jézus már ellenfeleinek is azt mondta, hogy Isten királysága »ott van közöttük« èvzog fu ibv è(rnr f Lk. 17,21). Itt "van. köztünk ,is, mert a váltság művét diadalmasan el­végzett Krisztus ott van tanítványainál mind a világ végezetéig (Mt. 28,20). Itt van, neím oly módon, hogy lassú fejlődés ;réyén egyre inkább kiterebélyesedik, mintegy meghódítja és kovászával átjárja a/világot, —i mint ahogyan azt a mustármagról és a kovászról szóló példázat helytelen magyarázata alapján sokszor gondolják, — hanem itt van avval a titokzatosságával, melyet az apostol'avyai a paradox formával .jelöl meg: »reménységre válttattunk meg!« T r~ yÙQ ëXntôi ioivitrjnev Róm. 8,24). Itt van úgy, ahogyan Jézus mondja: »Aki hallja az én igémet és hisz abban, y^ki engem küldött, annak örök élete van, az nem kerül ítéletre hanem ''átment a halálból az éleftre« (Ján. 5,24). Valóban úgy van tehát: . Isten véghezvitte a váltság művét és ezzel valami új kezdődött: Krisztus »életében, halálában és feltámadásában, és az Egyház eljövetelében egy új kezdetet ismerünk fel az emberiség történetében«. 4 Jézus, a K isztus, a második és utolsó Ádám valóban »új kezdet« és pedig nemcsak abban az értelemben, hogy az általa elindított új aitvr ítélet a régi felett, hanem abban az éitelemben, is, hogy e z az yf Ksezdel itt van már most is közCitiuik, itt van a történelemben, meri hiszen raz Ige testté leiU. Ebben Van a legmélyebb oka annak, hogy ez a mostani világ és aiwv egyefelől, másfelől pedig a/. Isten királyságának az új ahbv -ja nem állanak egymáshoz az idői egymásutániság sima viszonyában. Krisztus új kezdet ebben a világ­ban és pedig éppen abban a paradox értelemben, hogy az Ige * , vMan's Disorder". 19. lap.

Next

/
Thumbnails
Contents