Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

MOHR GEDEON: A nagy törés.

1650 februárjában kijelölték mind a katholikus, mind a reformá­tus templom, paplak és iskola helyét. S hogy ennek ja helykijelö­lésnek nem volt csak formai jellege, azt mind a két egyház igye­kezett, megmutatni. Öt év multán már áll az új v református templom s hét év multán a katholikus egyetem. A törés ezzel teljessé vált. Az, amit kézírásos latinnyelvű jegy­zőkönyvünkön tapasztalhatunk, azt a történelem lapjain így talál­juk feljegyezve. Törés csonkítja meg a hat szabad királyi ,városi kerületeket s törés csorbítja a kassiai esperesség munkáját. Az első református lelkész Kassán, Regéczv, az evangélikus ügy 1649-ik évi veresége után, akinek élete néhány hónappal előbb még nem volt biztonságban a városban, most nagy garral ront rá a szom­szédos kassaujfalusi evangélikus lelkészre, hogv többé ne engedel­meskedjék a kassai ministeriumnak, hanem a református lesperes­nek (Révész 73. old.). Ez a végzetes törés I. Rákóczy György -fejedelem nagv és súlyos tévedésének következménye, melyet csak fájlalni lehet. Kassa a reformációnak erős és öntudatos bástyája volt. Nem érthetünk egyet dr. Szabóval, aki ,ezt a törést a 35-ik oldalon így jellemzi : »A Százados Álom, az evangélikus, legyval­lású Kassáról eltűnt, tovafoszlott. Mennyi harc, mennyi áldozat, mennyi könny, mennyi imádság, mennyi erőszak és mennyi (törődés tűnt el vele. A Nagy Délibáb soha többé nem támadt fel.« Nem azonosíthatjuk magunkat ezzel a fölfogással, mintha az egy vallású város álom és délibáb lett volna. Először is azért nem, mert ellen­őrizhetően félévszázadon keresztül az volt. Ha pedig ténylegesen az volt, akkor már több mint álom és délibáb, de nem azonosíthat­juk magunkat Vele azért sem, mert a város és bírája Keviczkyí János előtt nem délibáb lebegett, hanem valóság. Amint Finnor­szágban, Svédországban, Norvégiában megmaradhatott az egy val­lás, ép úgy megmaradhatott volna Kassán is. S ha — a szűklátó­körű fejedelem beavatkozása nem ilyen végzetes lett volna — sa város evangélikus marad, sokkal többet tudott volna szolgálni a reformációnak és az egész protestánsságnak, mint a két protestáns egyház 1650-től húsz ejsztendőn keresztül. Vagy értéktelenebb az északi népek protestantizmusa azért, mert ott reformátusok nin­csenek; és értéktelenebb talán a németalföldi protestantizmus, mert ott kevés az evangélikus? Háromszáz esztendő multán emlékezünk meg az 1647-ik évi tör­vénycikkekről. S ebben az emlékezésben benne van a hálaadás is, hogy az Isten a nagy törést követő évszázadok harcaiban, üldözte­téseiben és számkivetettségében is megtartotta a magot. S erre a megtartásra gondolunk s ezért könyörgünk három évszázad multán is az Űrnak 1947-ik esztendejében. Möhr Gedeon.

Next

/
Thumbnails
Contents