Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

MOHR GEDEON: A nagy törés.

hivatalos egyház volna, amelyből mennyi zavar, viszálykodás, sére­lem, gyűlölködés, szakadás, sőt lázongás származnék, mindenki meg­Llélheti. — Mivel pedig mi a krisztusi béke szolgái vagyunk, hogy az ilyen változtatásból származó minden bajnak elejét vegyük s hogy mint kegyes keresztyének egy szívvel, lélekkel, egyetértésben és csendességben élhessünk, lelkiismeretünk ellenére hozzá nem járul­hatunk, sor teljes erőnkkel ellentmondunk ezeknek a szokatlan újí­tásoknak Azért intjük a nemes tanácsot, hogy ragaszkodjék a régi szokásokhoz, legyen ebben állhatatos, hogy félelemből valamit is engedjen Legyen abban a meggyőződésben, hogy a mi kegyes és alázatos könyörgésünk az emberi segítség hiányában minden szen­tekkel egyetemben az Isten segítségét meg fogja találni. A kassai evangélikus »Venerabile Ministerium« fenti iratának visszhangja azok az utasítások, melyekkel a tanács a fejedelemhez irányított követeit: Miskolczy Gergelyt és Gombkötő Jánost ellátja. A fejedelemben csalódott tanács enyhén szemrehányó hangja érző­dik ki ezekből a sprokból, hogy a tanácsnak kell a fejedelmet ígé­reteire emlékeztetnie. Ugyancsak Kemény közlésében így szólnak ezek az utsaítások (Kassa v. levéltára 19397 sz.): »Tökéletes alázatos hűségünknek alázatos ajánlása után exhibeáljuk credentionálisun­kat ö nagyságának.« A mellett jelentsék meg ő nagyságának, hogy midőn a minapi alázatos izenetünkre kegyes választ vártunk volna ő nagyságától, az alatt érkezik oda föllevő követ atyánkfiainak bizonyos levelek, melyben tudósítának bennünket ő kegyelmek, hogy az ő nagysága íőember követei többekkel együtt a religio dolgát publicumra akar­ják bocsátani és egyetértvén a pápistákkal minden városokban a három religio introducáltatni, hogyha erről vagy őnagyságával nem végezünk, kegyeletes parancsolatját felküldvén, avagy publicum exer­litiumot nem engedünk városunkban helveticus uraiméknak. Mely ő kegyelmek kívánságok mely igen ellenkezik az ő nagy­sága kegyelmes, minket religiónkbeli szabadságunkban megtartása felől való kegyelmes assecuratiojával, aminthogy' régi szokásban és praxisban bevettetett,, religio dolgáról Íratott bécsi pacificatióval, artikulusokkal és az ő felséges diplomáival, melyeket most is hely­ben hagytak, alkalmasint vettünk eszünkbe, holott Bocskay és Beth­len boldog emlékezetű fejedelmektől semmi assecurationk nem lévén ezaránt, még sem engedték, hogy a religióról való ú> irtikulusokkajl szabad vallásunknak régi ususa renováltassék városunkban, hanem azon régi (aügustana confession helyben h,agyván, mint ez mai napig békességes ususában, ő nagysága is a mi kegyelmes urunk penig nem más religiónak behozatására, hanem régi i mpediáltatott exercitiumnak helyben való állatására felfegyverkezvén, úgy jött a mi városunkban is, hogy minket, kik az ő nagysága hívségéhez, oltalmazó szárnyaihoz ragaszkodtunk, azon religiónak ususában meg­tartatván, ezaránt semmi újítást ne tégven, sőt mindenek ellen 'mél­tóztassék meg is oltalmazni s oltalmaztatni. Mindenekokáért könyörögni kell újabban ó nagyságának, mint kegyelmes urunknak alázatosan, hogy ő nagysága megemlékezvén kegyelmesen mindebbeli méltóságos assecuritáójáról s mind penig

Next

/
Thumbnails
Contents