Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

MOHR GEDEON: A nagy törés.

végén 26.-ot tett ki '(Kerekes: Polgári társadalmunk 23—26-ik old.), különös esperességet alkotott. S nem valószínűtlen az sem, hogy ezt a, gyakorlatot megtalálnék a többi észak-kelet^ városkában is, úgyhogy amikor az öt, majd Ihat szabad királyi városról szólunk( s ezek esperességéről, akkor tulajdonképpen hat esperességről szólhatunk s ebben az értelemben a hat szabad királyi váfiosi kerületről. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy 1614-ben (I. Hörk 11—14. lap) XylanderHoltzmann István személyében külön szuperintendenst választanak a megyék és Zabler Péter személyében külön szuperintendenst a szabad királyi város. A legnagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy Kassa lelkészi karával, 'Ministerium-ával, egyházmegyei elnökség szerepét tölthette be. Erre utal egyrészt az a tény, hogy házassagi ügyekben a Ministerium illetékessége a környező falvakra is kiterjedt s hogy a környező falvak lelkészei a kassai szabályzatokat kötelesek voltak aláírni s ennek nyomai a jegyzőkönyviben is megmaradtak. A környező falusi egyházközségeknek a kagsai lelkészi karhoz való jogviszonyát egy helyütt a jegyzőkönyv így jelöli meg: »»ex Ecclesia Cassa Uy Falusiensi Inspectioni Venerab. Ministerii Cassoviensi subjecta«. Ez az 1684 április 26.-ról származó bejegyzés tehát még mindig a Kassa-esperességi jogviszonyt mulatja, melv szerint a felügyeleti jog a lelkészi karé. (Kosick|y seniorát: Kosicky evanjelik 1946. 7.—8. szám.) Az egységes kassiai esperesség életét törte ketté az 1647.-ik évi törvény. A kassai egyházi szervezet szemet szúrt azonban kifelé s a másik két keresztyén egyház azon volt, hogy lábát megvethesse a város falain belül, ahová azonban a tanács az egy evangélikus egyház lelkészein kívül más lelkészt nem kívánt bebocsátani. A város ezért húzódozott I. Rákóczy György seregének befogadásától s csak 1644 március 12.-én, hosszas tárgyalások után vonult be ide a fejedelem. A város visszautasította a fejedelem azirányú 'kívánságát, hogy állandó református papot, mint udvari papot tarthasson magának Kassán. »A mi három religiónak exercitiomját illeti, közönségesen az Nemes Tanács, Firmender és Öreg Uraimékkal (a centumvírekkcl) együtt "ebben alkudtunk meg, hogy itt az mostani hivatalos papokon kívül többet ne tartsanak, ezért: 1.. Mivel az jus patronálusság az régi szent királyoktul nékünk adattatott és csak azok lehetnek az nemes város papjai, kiket aizi város coUeotivo nomin.' hívott, melyről sok szép régi privilégiumok cxtálnak és azoknak konfirmátiojok, melyek régi usussal is roboráltattak...« (Régész 49—50). Rákóczy elismerte a város kegyúri jogait s ez év március 10.-iki válaszában erről így nyilatkozik: »Második pont: Ezen várost minden szabadságiban, törvénytételre való authoritásá-t ban, régi szokásaiban, privilégiumában, akár a város határairól, akár jószágairól lennének azok, item a város hostátaiban, jószágaiban és akármely territóriumában való haszonkeresésében intacte őket megtartjuk, értetvén eziránt jus patronatus ecclesiae Cassoviensis, a három nátion lévő egyházi szolgáknak hivataljok, parochiális jövedelmek a pura augustana religiónak, amint most, úgy ezután is templomukban szabadosan való publicum exertitium gyakorlása, kiben 1111 a várost sem nem impediáljuk, sem turbálni' nem engedjük