Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ: Az egyház dicsősége és gyalázata.

-méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek« -(Csel. 5,41.). így csak a keresztyén ember tud gondolkodni. Ez a keresztyén gondolkodás tükröződik a Zsidókhoz írott levélben is, midőn a szentíró visszavetíti a kereszt fényes árnyékát Mózesre, azt állítván róla, hogy »Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát« (Zsid. 11,26.). Az elmondottakból világos, hogy mikor vallomást akarunk tenni •egyházunk dicsőségéről és gyalázatáról mostani állapotunkban, akkor ezt azzal a belső szemlélettel és a kereszt theologiájánaw a mértékével kell tennünk. Nem bújunk ugyan ki a világ kritikája és fenyegetése elől, sőt olyan szeplőket is szégyen számba veszünk, melyeket a világ föl sem fedez rajtunk. De viszont azt sem tehetjük, hogy a világ szabja meg nékünk, mi a dicsőségünk, és mi a gyalázatunk, mit cselekedhetünk emelt fővel és mi miatt tartsunk bűnbánatot. Mert tudjuk, hogy a kereszt gyalázata a mi legnagyobb dicsőségünk. Ezekután részletekbe menően kívánom felmutatni néhány ponton az egyház dicsőségét és gyalázatát. Mindig úgy, hogy szemelőtt tartom az egyház bibliai képét, Luthernek és hitvallási iratáinkîiaK a tanítását és ebbe helyezem be azokat a mondanivalóinkat,, melyek a mai magyar evangélikus egyház vallomásainak vehetők. Az egyes pontokba foglaltak valójában nem szétválasztható gondolatkörök, csak a világosság kedvéért bontottam így részekre a tárgyal andókat. 1. Az egyház Krisztus teste. Ez nemcsak azt jelenti, hogy élő organizmus, amelyben az irányító fő maga a feltámadctt Űr, de azt is jelenti, hogy az egyház sorsa a Krisztus sorsa. Nem akárkinek a teste, hanem a Krisztusnak a teste, azé a Krisztusé, akit az Isten a mélységbe taszított és a halálból emelt fel. Krisztusban az Ist^n jött el és cselekedett hatalmasan; de az ő istenségét, hatalmát és dicsőségét elrejtetíte egyben. Éppen avégett rejtette el, hogy ebben a valóságos eletben vihesse végbe az ő művét. Ugyanígy az egyház is elrejtett, bele van rejtve az élet valóságába; isteni méltósága bele van burkolva a földi alacsonyság pólyájába. »Abscondita est ecclesia, latent sancti« vallja Luther. Az Apologia pedig arról szól, hogy a Krisztus országa tectum cruce vagyis a kereszt leple alatt áll előttünk. Szó szerint is témánkba vág a következő Luther-mondás: »A Krisztus országának dicsősége és hatalma olyannyira el van rejtve, hogy hacsak az ige prédikálása által a hallóérzékünknek meg nem bizonyítaná magát, egyáltalában meg nem ismerhetnénk, mert éppen mind znnek az ellentéte szökik a szemünkbe: gyalázata, gyengesége, alacsonysága.x< '(W. A. 4. 450, 39.). Ezt érti Luther az egyház láthatatlanságán is: »Az egyház Krisztus műve és teremtése. Nem jelenik meg úgy, mintha külsőleg megtapasztalható volna, hanem egész építménye belső az Isten előtt, ezért láthatatljan, invisibilis« (W. A. 4, 81, 12.) Minderre szerinte azért van szükség, mert ez a láthatatlan egyház a Jézus Krisztus országa és az ő teste.