Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
SCHOLZ LÁSZLÓ: Az egyház dicsősége és gyalázata.
Az egyház dicsősége és gyalázata/ »Az iga zsúg felmagasztalja a nemzetet; á bűn pedig gyalázatára van a népeknek« — szól a béldabeszéd (Péld. 14,34). Bizonyára tapasztalatból született, bölcseség ez Izráel ajakán. Isten választott népének dicsősége nem egyéb, minb az igazság (cödáká) vagyis az eg v igaz Istennek félelme, az ő kinyilatkoztatott törvényének tisztelete és megtartása. A gyalázat pedig az ő szemében nem más, mint a bálványimádás és az Isten parancsolatainak áthágása, röviden a bűn. Végtelen egyszerű szemlélete ez a dolgoknak. Ha az Újszövetség népére, a keresztyén anyaszentegyházra &1 kalmazzuk (és nem minden jog nélkül), akkor ilyesféle feleletet kapunk problémánkra: az egyház dicsősége az az igazság (dikaiosyné;, melyet a Krisztusban bir, »ki lőn nékünk igazságul« (I. Kor. 1,30.); gyalázata pedig a keresztyénségnek minden vétke, ibűne, amellyel az ő Urát, Krisztusát megcsúfolja, igazságát elékteleníti, így is mondhatnánk: Az egyház dicsősége az, aminek Isten szánta és megtette a világban, az a fényes kincs, amit Istentől kapott ajándokul ; gyalázata pedig a?, amivé az ember teszi, meghomályositva, sőt beszennyezve Istentől kapott kincsét szentségtelen ke^ zével. Végtelen egyszerű szemlélete volna ez a dojgoknak. Az idealista-humanista gondolkodás is megelégedhetnék vele: megfestenénk az egyház eszményi képét, ez lenne a dicsősége, azután számba vennénk az egyház történetileg megvalósult alakzatait és itt ráakadnánk szégyenfoljaira is. i így volna, ha az Újszövetség tengelyében nem állana ott a kereszt A Krisztus keresztje azonban óvá tette az ótestámentomi bclcseséget, komplikálta a dicsőség és gyalázat egyszerű szemléletét, újfajta theologiát hozott, az egyház fogalmára s valóságos állapotának megítélésére nézve merőben új mértéket szabott. Mert a Krisztus keresztfáján összenőtt a dicsőség a gyalázattal. A golgotliai kereszt is a gyalázat fája, mint minden bitó; de ez alatt & gyalázat, átok, sőt kárhozat alatt elrejtetett az Istennek teljes dicsősége. , Ezt a keresztvénségen kívülálló nem érti meg. Az az elismerés, vagy az a kritika, mely az egyházat kívülről szokta crrii, sohasem eléggt tárgyilagos. Sokszor dicsérik az egyházat olyasmiért, ami nem tulajdonképpeni dicsősége. És gyakran kárhoztatják olyasmiért, ami nem tulajdonképpeni gyalázata. Tárgyilagosan az egyházat csak az egyházban élő, csak ia Krisztus keresztjét szüntelen szemlélő és benne hívő lélek ítélheti meg. Nemcsak azért, mert a gyalázat mélységeit és a dicsőség magasságait belülről igazabban szemlélheti, de főképpen azért, mert egyedül csak a keresztvén szív tudja vallani, hogy az egy/váz dicsősége éppen a gyalázatában van. Péter éa apostoltársai »örömmel menének el a tanács elől, hogy * Elhangzott Sopronban a magy ar ökumenikus bizottság tanulmányi konferenciáján, 1917 május 12-én.
