Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.

10,16—17). A Krisztusban való. részesedés által lesz a gyülekezet Krisztus testévé, — ma azt mondanánk, olyan organizmussá, melyben a tagok szolgálata jó rendben kiegészíti egymást (\. Ke/. 12,12—31). Ez a szolgálat nemcsak azt jelenti, hogy a gyülekezetben ^mindenek ékesen és jó renddel legyenek« (I. Kor. 14,40), hanem jelenti »egymás terhének a hordozását« és ilyen módon »Krisztus törvényének« t. i. az egymást megsegítő testvéri szeretet parancsolatának a betöltését (Gal. 6,2, v. ö. Ján. 13,34). Ez a testvéri közösség és benne a szolgálatok egymást kiegészítő ;>jó íendje. építi fel a gyülekezet belső rendjét. Az új testvéri közösség azonban nemcsak a gyülekezetnek, mint új szociális közösségnek a belső rendjét építi, hanem — másfelől — új alapon rendezi a gyülekezet tagjainak egymáshoz való szociális viszonyát is. Eleitől fogva megfigyelhető a gyülekezetben egy új szociálij magatartás. Ez jelentkezik már a jeruzsálemi gyülekezetben is, amelyről azt olvassuk, hogy »a hívők sokaságának ?zíve-lelke egy volt; senki semmi vagyonát nem mondta a magáénak, hanem mindenük közös volt« (Csel. 4,32, v. ö. 2,44). Ez a közösség a szeretetnek és egymást megsegítésnek a közössége.

7 Ez az új közösség nem változtatja meg a meglévő szociális adottságokat és kereteket. Ez nemcsak a rabszolgaságra vonatkozó és fentebb említett apostoli rendelkezésből látszik, hanem tanulságosan nyilatkozik meg az u. n. »ház

; táblákéban is (v. ,ö. Kol: 3,18—4,1; Ef: >5,22—

6,Ç;; I. Tim. 2,8—15; 6,1 — 10; Tit: 2,1—10; I. Péter 2,13—3,17). Az apostoli intelem ezeknél a szociális alapviszonyokból indul ki s azokat tölt

: meg új tartalommal, mely a Krisztusban nyert v'áltsághoz 7 Ezt a közösséget szokták sokszor úgy emlegetni, mint az osgyiilokezet ,.komiruni>m:i«át" Kommunizmusnak nevezni a jeruzsálemi gyülekezet közösségét, azonban nagyon is félreérthető, sőt könnyen megtévesztő dolog. A „kommunizmus

1' t. i a töjltlénelem folyamán mindig olyan —kisebb vagy nagyobb — szociális közösséget jelentett, amelyek az egyéni termelési rendszerrel valamilyen formában a közös (kollektiv) termelés gazdasági vendjét valósították meg. A jeruzsálemi gyülekezetben azonban nem volt szó semilyen formában arról, hogy a gyülekezet közös tulajdonba veüe volna tagjainak a vagyonát abból a célból, hogy kellektiv termelést) valósítson meg. Ellenkezőleg hangsúly van azon. hogy minden gyülekezeti tag tetszése szerint megtarthatja vagyonát és saját tetszése szerint gyümölcsözteti azt (v. ö. Csel. 5<4). Nem olvasunk arról sem, hogy egyes gyülekezeli tagok az egyéni tulajdonukban levő termelési eszközöket (pl iöldjeiket vagy egy-egj ipari berendezésüket) köztulajdonba adták volna közös termelés berendezése érdekében. A jeruzsálemi gyülekezetben csak arról a olt szó, hogy egyes gyülekezeti tagok földjeiket eladták (nyilván a gyülekezeten kivúl állóknak) és ily módon pénzzé lelték, hogy ebből azi összegből megélhetést biztosílsanak a „szegényeknek" (talán olyanoknak, akik eredetileg nem voltak jeruzsálemi lakosok, de most mint gyülekezeti tagok Jeruzsálemben éltek és ott várták Krisztus eljövetelét). A mögött pedig, hogy egyes gyülekezeti tagok eladták vagyonukat az a hit rejtőzött, hogy közel a an Krisztus eljövetele s iákkor egy új világkorszakban úgy is megváltozik minden.