Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.

változhatatlan törvényét, mély mindenkire feltétenül és maradéktalanul kötelező, s amelyet sem egyesek, sem pedig közösségek; sem alattvalók, sem felsőbbségek nem szeghetnek meg büntetlenül, még kevésbbé tehetik magukat tul azon, vagy változtathatják meg. Az Egyháznak Isten e jói és tökéletes akaratát nem úgy kell ihir'detnie, mintha az csak a világ felé tekintő törvény volna, .hanem hirdetnie kell úgy, mint azt az engedelmességet, mellyel a keresztyének szolgálnak Istennek. Isten jó és tökéletes akaratának állán-» dóan valósulnia kell az Egyház életében: ez a Szentlélek munkája é»3 életformáló ereje. Nélküle nem Egyház az egyház és nem keresztyén a megkeresztelt. A Szentléleknek ez az életformáló lereje tanúsítja Isten kegyelmét, mely bűneink bocsánatában és az i'íj élet ajándékában ragad meg bennünket. Amikor az Egyház Isten jo és tökéletes akaratát hirdet',' akkor Isten kegyelmének az evatu géliumát közvetíti mindazoknak, akik hisznek jézus nevében, és ugyanezt a kegyelmet kínálja fel mint megtérésre hívó igét a hitetlen világnak is. 2 Ezzel szorosan összefügg ai másik szolgálata is az Egyháznak. Az Egyház kell, hogy Egyház legyen, mely »szentséggel. és Isten iránti őszinteséggel<< (II. Kor. 1,12) forgolódik a v: tágban. Ezért az Egyháznak ki kell vetnie magából mindazt, ami nem engedelmeskedik és nem szolgál Urának. Tudjuk, nem szabad rajongásba esnünk. Semmiféle egyházfegyelemmel, de még megtérési és ébredési vagy megszentelődési mozgalmakkal sem lehet megte-emteni a szentek tiszta és tökéletes gyülekezetét. Ezt az apostolok is tudták. Mégis minden igyekezetükkel azon voltak, hogy tisztán, szeplő nélkül és mocsoktalanul tartsák a gyülekezetet. Pál kíméletei nem ismerő hajthatatlansággal gáncsolta gyülekezeteiben a bűnt (v. ö. a korintusi gyülekezetben előfordult eseteket és az apostol leveleit e gyülekezethez!), és mondott anatémát .'izokra, akik »máJ evangéliumot« hirdetnek, még ha mennyből alászállott angyal volna is az illető (v. ö. Gal. 1,8). Bizonyos, hogy az Egy

j háznak a világ felé néző küldetését és szolgálatát talán semmi sem akadályozza és semlegesíti annyira, mint az a sok bűn és szenny, amely Krisztus híveihez tapad, s nem utolsó sorban az a sok irigység, versengés és visszavonás, mely az egyházakon belül és az egyházak közt tapasztalható. Az Egyházon »ne legyen szeplő \agy íömörgözés, vagy valami afféle; hanem legyen szent és feddhetetlen« (Ef. 5,27). A világhoz való viszonylatban is egyik fontos feladata az ökumenikus mozgalmaknak, hogy az egyházak közt a megértésnek 'és megtérítésnek, az egymáshoz közeledésnek a nagy művét szolgálják abban az értelemben, ahogyan az apostol inti a koriniusiakat : Mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben« (I. Kor. 1,10). 3. Az Egyház szolgálata a világ FEIÉ az is, ahogyan JZ Egyház Istennek szolgál, öt tiszteli és dicsőíti, magasztalja mindazért a kegyelemért, szabadításért és váltságért, melyet Krisztus által véghez vitt. Isten királyságának a »titkait« (Máté 13,11) nem látja meg és nem ismeri fel a vjlág, ahogy nem ismeri sem az