Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.
Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.
'4esiU lett. Ez azt jelenti, hogy Krisztus ettől a világtól, a bűnnek -es a halálnak a világából szabadított és váltott meg bennünket éspedig úgy, hogy a váltság művét ezen a világon, mint' a testté lett Ige végzi el. Itt van a legmélyebb gyökere annak, hogy! a váltság, éppen olyan megdönthetetlen valóság, mint ahogyan egyúttal reménység: valóság a hit Krisztushoz ragaszkodó engedelmességében. Krisztus tehát olyan értelemben »új kezdet« az emberiség történetében, hogy a világ folyása t nemzedékek és korszakok változása, születés és meghalás, szenvedés, nyomorúság,, háborúk és békekötések, egyszóval mindaz, amit magában foglal a ixaz ai ó r ry s fogalma, épppen úgy reális valóság, sőt halálos veszedelem az ember számára, mint ahogyan az volt Krisztus előtt is. A Krisztus által létesített új valóságnak ez a paradox dialektikája nem szűnik meg akkor sem, ha az Egyházi a tekintünk. 'Pedig! la.z Egyházról úgy- vélhetnénk, hogy az Isten váltságának és munkájának szoros értelemben vett területe. . Augustinus óta ezért próbálták sokszor és .(többféle értelemben úgy megragadni az Egyház jelentőségét, hogy az »Isten országa a földön.« Valóban, az Egyház az a közösség, melyben Isten »új erői központosulnak«, az Egyház »a izáloga az új élet teremtői rendjének, melyet Isten akarata a világ számára rendel. Mert nemcsak hírnöke Isten rendjének, hanem egyúttal az a hivatása, hogy annak részleges kinyilatkoztatása (manifestation) is legyen«. 5 Hiszen az Egyház Kr'sztus. leste. Ez pedig egyfelől azt jelenti: az Egyház olyan organizmus, melyben minden egyes .tagnak meg van az organikus funkciója s ezt a funkciót Krisztus akarata szerint teljesiti (v. ó. I„ Kor. 12, 12 kk., Róm. 12,5). Más szóval az Egyházat és (inna't minden egyçs tagját Krisztus a Szentlélek új életet teremtő erejével formálja, Másfelől pedig az Egyház Krisztus teste olyan értelemben, hogy néki feje Kriszitus, tőle nyer minden erőt, Krisztus járja it< Egyházát életének gazdagságával, ő neveli és növeli engedelmességben jönmaga iránt, hogy üdvösségszerZö tervének; kedves, alkalmas eszköze legyen. Ebben az Egiyházlhlan működik' a Paraklétosz, aki feltárja a \ilág bűnét (v. p. Ján. 16,8), Istentől elszakadottságát a ' szörnyűséges, leplezetlen valóságában s elvezeti Krisztus választottait minden igazságra (Ján. 16,13), Isten csodálatos üdvtervének, az ő titpkzatos olxovofiía -jának a felismeresére. Ez az Egyháznak az a csodálatos szépséget és dicsősége, mely feltárult már a patmoszt látnók szeme előtt is, mikor látta a napfénybe öltözött asrzonyt (Jel. 12). Eí mégis ebben az Egyházban olt van eleitől fogva a konkoly. Nincs mód arra, hogy ezt eltávolítsuk onnét emberi hatalommal. Az Egyház tagjait is eltölti »irigység,« versengés és visszavonás«, nem a Lélek szerint, hanem »ember szerint járnak« (I. Kor. 3,3), beférkőznek közéjük a Iegrútabb emberi bűnök is, amint arról pl. a jeruzsálemi vagy a korintusi gyülekezet története már az aposto'u korban tanúskodott. Már kezdetben ott vannak a hamis tanítpk, és nincs semmi biztosíték arra, hogy nem sikerül időközönként bito5 „Man's Disorder", 19. k. lp.
