Evangélikus Theologia 1947. 6.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Isten terve.

az embernek minden fáradozásából, mellyel gyötri magát a nap alatt? Egyik nemzedék megy^ a másik, jön a föld pedig megmarad... Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt ugyanaz, aimi ezután is történik és nincs semmi új a nap alatt.«; (Préd. 1,2—1, 9). Folytathatnánk és idézhetnénk véges végig a Prédikátor könyvét, amint sorra veszi életünk értékeit, örömeit, az emberi tudásf és bclcseséget, a munkát és fáradozást. De végezetül is arra mutat rá : mindez céltalan, üres látszattá lett: »hiábavalóság«,fiarcnórrje . »Ai cgéèz mindenség hiábavalóság, minden élő ember« — mondja Zsolt. 39,t) a görög szöveg (LXX) szerint.

3 Amit az Ószövetség mond a Prédikátor könyvében, nem valamilyen pesszimista világfelfogás világfájdalmas megnyilatkozása. Aki nem kendőzi el a valóságot, hanem komolyan számot vet; vele, az kénytelen felismerni azt a mély igazságot, mely az idézett igékben elénk tárul. Az emberi munka és hiábavalóság fáradozás,a* életünk múlandósága a tulajdonképeni átok rajtunk embereken. Időt álló maradandóságot, »örökkévalóságot« akarunk biztosítani leg- ' alább alkotásainknak, ha már magunk kénytelenek vagyunk elmenni a minden halandók útján. S nemcsak mi magunk, de sirba száll mindaz is, amit értéknek, életünknél is becsesebbnek és maradandóbbnak tartunk, sirba száll az is, amivel gazdagítani akartuk hozzánk'tartozóinkat, embertársainkat, népünket, sőt talán az egész emberiséget. És sirba száll az is, amit a legnagyobbak alkottak, ha nem mindjárt velük együtt, nos, akkor talán nemzedékek multával, de kérlelhetetlenül és visszavonhatatlanul áll mindenre, ami emberi és e vjlági, ami emberi alkotás, és teremtmény, a halál és a mulandóság törvénye. Ugyanezt érzi át a mai ember is, — talán erősebben, mint xboldogabt időkben« élt régebb nemzedékek. Mert az elmúlt években az egész emberiségre szakadt szörnyű átélések nyomán még bizonytalanabbá vált egzisztenciánk. Mi láttuk és átéltük a háború rettenetességeit, amikor másodpercek borzalmaiban semmisült meg emberi életek, hosszú nemzedékek, évszázadok* fáradságos munkájának minden gyümölcse és eredménye, sok olyasmi, amire meggondolatlan időkben könnyelműen rámondtuk, hogy »maradandó alkotása és hogy »örökkévaló«. Mi láttuk, hogyan válik céltalanná a munka és a fáradság, a küzdelem egy jobb és tisztultabb életformáért, olyasmiért, amit a szó legnemesebb értelmében vett üiumanumnak nevezünk. Céltalanná és értelmetlenné válik, mert mindent elnyel a kikerülhetetlen pusztulás és minden jóra törekvést elborítanak a gonoszságnak és az enyészetnek mindent a jitalál némaságával elfedő árjai. Az emberi gondolkodás megkísérelheti, — aminthogy rom egyszer megkísérelte és mindig újólag megpróbálja, — hogy necsak a mulandóság jelenségeit illessze bele a folyton változó élet rend? A hoher szöveg jszorint: „Életed olyan előtted, mint a semmi; bizony leheletként áll mindegyik ember". A görög szöveg lényege szerint nem mond újat, csak kiterjeszti a héber szöveg értelmét a mindenségre, ill. 'bekapcsolja egyén' életünket a mindenség ritmusába.