Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

GYŐRI JÁNOS: A házasság bibliai-theologiai megítélése.

C) R házasság intézménye a megváltás rendjében. \ Két bevezető megjegyzés. A' szentírás bizonysága szerint már a teremtés előtt Isten tervében volt a bűneset s ezzel kapcsolatban, a megváltás szükségessége. Nem az a helyzet tehát, hogy a sátán megrontotta Isten »igen jó« teremtett világát s most azután Isten kénytelen volt a helyreállítás lehetősége után nézni. Az iniciatíva Isten kezében van s ez mutatja az Ö abszolútságát. Ez kitűnik abból, hogy a kinyilatkoztatás szerint a mindenség nemcsak hogy Krisztus által és Krisztusban, hanem Krisztusra nézve is teremtetett - (Kol. 1:16.). Hiszen betegség után tudjuk igazán becsülni az egészséget, a paradicsom elvesztése után az Édent és a haragvó Isten megismerése után a szerető mennyei Atyát. A változatlan Édesatyát nem tudta értékelni a tékozló fiú, amíg otthon volt s csak visszakerülése jjtán tudta meg, mi az atyai ház. Messzire vezetne e kijelentés konzekvenciáinak levonása, csak az tette szükségessé e rövid vázlatot

v hogy egyáltalán tisztán lássuk a három kategória helyénvalóságát (teremtés-bűn-megváltás rendje). A három rend közül a teremtés rendje tulajdonképpen csak a szentírás közlése arról, ami yolt. Gyakorlatilag mi csak a másodikkal és a harmadikkal kerülünk, illetve kerülhetünk kapcso-^ latba. ^Mindnyájan a bűn alatt, Isten haragj'a alatt vagyunk eredetileg s az újjászületés által kerülhetünk kapcsolatba a megváltásrendjével. A bűn rendjébe beleszületünk, s amint a teremtés rendjébe egykor teremtettünk, úgy kell új teremtés által bejutnunk a megváltás rendjébe is. (II. Kor. 5:17.). Enélkül az uj teremtés nélkül minden házassági reform ellenére is kárhozatban marad az ember, legfeljebb arról lehet szó, hogy — hasonlat által élve — óvintézkedéseket tegyünk-e egy halott »megbetegedése« ellen? Erről csak akkor lehet szó, ha előbb feltámasztottuk. Ennek az állításnak a következményét a Függelékben vonjuk le. A megváltás rendjének anthropologiája, különös tekintetül a házasságra. Az emberen kezdődölt a teremtettség megrontása, rajta keresztül történik a helyreállítás is. Amint az e^ész »teremtett világhiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette« — az ember miatt — ugyanúgy »a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését«, hogy »maga a teremtett világ is megszabadul (hasson) a rothadandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára.« Ezért Isten újjáteremtő programmja gyakorlatilag az egyes ember újonnan születésén kezdődik s az eschatologikus távlatokba nyúlik. A megváltás rendjében Isten előtt nincs sem férfi, sem nő, mint ahogyan a teremtés rendjében is az ember nem mint férfi nő létezett Isten előtt., amint azt a »fcuítúrparancs« megadásában láthatjuk. Viszont ugyanakkor megmarad a férfinak már a teremtés rendjében megvolt bizonyos primátusa. A lényeg azonban az, hog^