Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

GYŐRI JÁNOS: A házasság bibliai-theologiai megítélése.

ca különbséget átkossá tevő bűn távolíttatik el, illetve a inegszenszenielődés útján céltudatos harc indul e bűn ellen. Mert sohasem a különbözőségekben van a baj forrása, hanem mindig az azt kihasználó bűnben, sátánban. Egyenlőség soha nem volt, nem is lesz, még az örökkévalóságban is különbség lesz a megváltottak között, de a bűn nem teszí azt átokká többé az azonos üdvösséget elnyertek között: V. ö. : Mt. 20:1 —16.

; v. ö.; Lk. 19; 11 —19. És épp Isten országában a céltudatos harc ténye már maga óriási jelentőségű a férfi és nő különbözősége problémájának megoldásában. A megváltás rendjének házassága. A megváltás rendjének anthropologiájából a házasság kérdésének a megoldásához azon a ponton vezeí át az út, hogy a kinvilatkoztatás szerint nemcsak a hívők gyülekezete a maga összességében, de az egyes hívő is a Szentlélek temploma. Ebből folyólag a paráznaságnak minden faja abovo ki van zárva. (I. Kor. 6:15—20.) A házasságelőtti nemi élettel már előre megsértetik a jövendő házasság s nem is válik igazi házassággá, hacsak Krisztus vére által nem töröltetik e'I a mult bűne. Bár igen gyakran mëg a bűn eltörféss után is hordozni keif a következményedet, mint ahoj>yan pl. egy bűne következtében lábát elvesztett embernek a bűnbocsánat elnyerése után sem nő ki újra a lába. Isten ezen a ponton is éppen nem csúfoltatik meg. A bűn rendjének általános felfogása szerint ezt szinte egyáltalán nem veszik figyelembe. S itt nyilvánvaló, hogy a keresztyén házasság már előzményeiben is elképzelhetetlen Krisztus nélkül, akár a bűntől igéje által preventíven megóvó (Zsolt. 119:9.), akár az elrontott multat bűnbocsánata által helvrehozó értelemben. A megváltás rendjében élő ember számára a házasság nem magától értetődő velejárója a felnőtt korba jutásnak. Házasságával kapcsolatban mindenkinek tisztáznia kell két primér jelentőségű dolgot Isten akaratát tudakolva. Az egyik így hangzik: isten tervei szerint egyáltalán házasságra rendeltettem-e vagy pedig megadatott nékem az a külön kegyelmi ajándék, hogy csak az Úrnak szolgáljak? (I. Kor. 7:32—33. — v. ö. Luther szavaival, melyek szerint 'Isten »sublimi ac supernaturali gratia ea libertate donavit, quo possint extra hunc ordinem« vivere.) A második pedig az, hogy ki rendeltetett néki hitvestársul? Ismételnünk kell, hogy most csak a megváltás rendjének alapján vizsgáljuk a kérdést s ez esetben az is nyilvánvaló, hogy hívő fél csak hívő házastársat vehet magához éppen a megváltás rendjének nem fictiv, hanem valóságos volta miatt. (I. Kor. 7:39/b, stb.) E fenti szempontok figyelmen kívül hagyása miatt megintcsak végtelen sok nehézség származik. Saeculáris előzmények saeculáris következményeket vonnak maguk után a »megoldásokban«. Nézzük e rend alapján a házasság kérdését közelebbről. Elég etekintetben azt megállapítanunk, hogy — a teremtés rendi állapotok álapján — a bibliai házasságnak két jellemvonása van: boldog és