Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

GYŐRI JÁNOS: A házasság bibliai-theologiai megítélése.

vetkeztében sokminden természetes és megengedett a férfi számára, ami tilos a nőnek (evilág szerint!). S ezt a sátáni igazságtalanságot maga az azt szerző sátán úgy igyekszik »megoldani«, hogy a modern, nőnek férfi-erkölcsöket akar a dni, ahelyett, hogy a férfit is visszavezetné a jóértelemben vett női erkölcs szintjére. Csak annyit szögezünk le, hogy isten igéje szerint a nemi életnek, perverzitásnak minden házasságelőtti, házasságonkívüli formája, módja, sőt a házasságonbelüli eltévelyedesei is büntetését el nem kerülhető bűm A bűn rendjének házassága. A bűr rendjében az összes eddig elsoroltak s azok ki nem fejtett következményei a házasság intézményének megrontására irányulnak. Jól mondja egy nagy etikus: »Ha valamely nép vagy korszak erkölcsi állapota után tudakozódunk, tekintetünk mindeneKelőit a házasélet állapotára irányul. Minden egyebet aszerint ítélünk meg. Ha a nép házasélete meg van zavarva, akkor tudjuk, hogy e nép egyéb erkölcsi állapota is rossz lábon áll. És ha egy nép erkölcsi állapotát akarjuk emelni, mindnyájan azt mondjuk, hogy mindenekelőtt a házasélet viszonyain kell javítani...« (Luthardt: A keresztyénség erkölcstanáról. Ford.: Csiky-Szőts. Bp., 1911. Magyar Prot. Irodalmi Társaság, 107. 1.) A bűn rendjének házasságával természetesen már magában a szentírásban is találkozunk. Éspedig kétféle értékelésben : mint megtűrt -és mint elítélt gyakorlattal. Az elsőt az ószövetség képviseli, a másodikat az Újszövetség. S ez érthető is: a kérdett megoldó »megváltás rendje« Jézus Krisztus eljövetelében lett válósággá s az egész Ószövetségnek nyilvánváló evonatkozásban is az üdvtörténeti, Krisztusra utaló jelentősége. Ezért kell gondosan szétválasztanunk a két isteni kijelentés állásfoglalását. S ezt ne<m mi tesszük önhatalmúlag, hanem maga az egyedül illetékes Űr Jézus, mint alább látni fogjuk. Az Ószövetségben még találkozunk a »felavatott paráznanő« intézményével (Gn. 34:31. Gn. 38:21.) Természetesen, üdvtörténeti okok miatt, a későbbi »lelki Izrael«-re való tekintettel érvényesül az a megítélés (I. Kor. 6:18i stb.) hogy »Ne legyen felavatott parázna nő Izrael leányai közül« (Dt. 23:17.) Ugyancsak találkozunk az Ószövetségben a poligámiával ismételten, melyet az Újszövetség elítél (V. ö.: Gn. 28:9, 29:27, Dávid feleségei, Salamon egész háreme: I. Kir. 11:3. stb. -— I. Kor: 7,2, stb,), És szerepel az Ószöszövetségben a jogos elválás is, hogy a bűn rendje miatt tűrhetetlenné vált helyzeten enyhítsen. Mint Jézus mondja: >Mózes a 1i szívetek keménysége miatt" engedte meg néktek, hogy feleséseiteket elbocsássátok...« (Dt. 24:1. — Mt, 18:8,) — Az Újszövetség állásfoglalásával az üdvösség rendjével kapcsolatosan foglalkozunk alább (De az Ószövetség még igen magas erkölcsiséget képvisel ahhoz képest, amivel a bűn rendjében élő Vjlágban mindenütt és mindenkor találkozunk! Bennünket most csak a keresztyén s közelebbről az: evangélikus keresztyén terület érdekei. S a magunk portáján söpörve • \