Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

GYŐRI JÁNOS: A házasság bibliai-theologiai megítélése.

szomorú következményeit látjuk annak, hogy milyen súlyos tévedéseket eredményez az a körülmény, hogy a teremtés- bün-, n.egváltás-rendet összekeverjük, nem választjuk szét világosan és következetesen, — vagy csak a teremtés- és megváltás két i^ndjéfc alkalmazzuk. Ilyen értelemben alapítunk egyrészt minden liberális felfogást és gyakorlatot Luther azon állásfoglalására, me'y szerint a házasság csak »weltliches Gescheit«. Másrészt ez a magvarázata annak, hogy Luthernek is sajnálatos tévedései vannak e téren (Mentségére felhozható ugyan az akkori kaotikus helyzet és az, hogy a pápaság szentírásellenes gyakorlatával szembeni harcában ragadtatta magát téves kijelentésekre.). Pl. az egész életre kiható jelentőségű és Krisztusnak egyházához való páratlan viszonvát pt'ldázó házasság kérdésében azt mondja, hogy »a házasság testileg külső dolog, mint bármely más világi cselekedet. Amint épp egy pogánnyal, zsidóval,, törökkel, eretnekkel együtt ehetem, ihatom, alhatom, járhatok, lovagolhatok, .futhatok, beszélhetek és üzletbe bocsátkozhatom, éppúgy léphetek házasságra is és maradhatok ebben ővele.« (1522-ben ia? ' házasságról kiadott beszéde.) Igen, a teremtés rendjében, amikor még in intégra natura volt az ember, íez megállana, de nem beszélhetünk ígv a bűneset óta. És még akkor is fennmarad annak követelménye, hogy csak az Isten által neki rendelt féllel léphet valaki házasságra. De a saecularizálódás s az egyre nagyobbmérvű hitetlenedés miatt az a helyzet, hogy vajmi « kevesen tudakolják előre Isten akaratát házaséletük lehetősége és jövője felől s azután, amikor aratják azt, amit vetettek, menekülni igyekszenek a pokollá vált házasságból. Sőt sokszor még egyházi körök \i amellett törnek lándzsát, hogy a »teremtés rendjéhez tar1ozó polgári jellegű dolgokban« szabadon cselekedhetik az ember. A szentírás ezen a ponton nem ismeri a »lus civilis« fogalmát!)* * Győri János eszméitető cikke bizonyára visszhangot fog kelteni s többen is theologiai kritika tárgyává fogják tenni nem egy sajátos, érdekes jnegnvilatkozá~át. A magam részéről már most megjegyzem, hogy Győri Luther-kritikáját igazságtalannak tartom. Mégpedig azért, mert Luther »sajnálatos tévedéseit« (valóban azok?) alig vihetjük vissza arra. hogy ö uem Mlönböztetett kellőképpen a teremté-". bün és megváltás rendje között, illetve, hogy ö nem vette eléggé komolyan a bűn állapotát. Egészen más értelemben beszél Luther írásaiban a külső rendről (äus-erliche Ordnung) vagy világi dolgokról, ügyekről (weltlich Ding). — Itt jegyzem meg azt is, hogy félreérthető a teremtési és megváltási rend »analógiájára* képzett •»büu rendje« kifejezés. A rend (Ordnung) fogalmában benne van az, hogy litcn íendelte. akarta, teremtette; a bűnről ez olyan értelemben nem mondható el. mint a teremtésről vagy a megválásról. Sokkal helyesebb a -»bűn állapotáról««, »valóságos hatalmáról« vagy ehhez hasonlóról szólani Szerkesztft.