Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

GYŐRI JÁNOS: A házasság bibliai-theologiai megítélése.

B) A bűn rendje. Tal ín szokatlan a »teremtés rendje« és a »megváltás rendje« mellett ez a harmadik megkülönböztetés. De a házasság kérdésének tárgyalásánál feltétlenül élnünk ké'l velei Mert e kérdésben minden bizonytalanság és tévedés abból származik, hogy csak két kategóriát vesznek számban A megváltás rendjéből mint nem oda tartozót kiveszik; Mikor pedig besorozzák a teremtés rendjébe, mint * »etn weltliches Gescheit«, »világi dolgot«, akkor tulajdonképpen nem a biblia teremtési rendjének fogalmával operálnak. Mert a bibliai teremtés rend, célját és tartalmát tekintve, azonos a megváltási renddel (mivel a megváltás tkp. »restauráció«). Mi pedig a bűneset által megrontott házasságfogalmat és gyakorlatot úgy fogadjuk el a »teremtés-rend« leple alatt, mint odatartozót, holott lényeges különbségek vannak a kettő között! Az alábbiakban ezt vizsgáljuk meg. Ugyanazt a sorrendet követjük a világos látás kedvéért, mint fentebb tettük, a »teremtés-rend« szempontjainak érvényesítésénél. Tehát előbb nézzük a »bún rendjének« —• azaz a bűneset utáni állapotnak — az anthropologiáját, majd a házasságrendjét és gyakorlatát. A bűn rendjének anthropologiúja, különös tekintettel a 'idzassdgrct. Archimedes mondotta az általa konstruált csigasor feltalálásakor: »Adjatok egy helyet, hol megvessem a lábam s kimozdítom helyéből a földet.« S valóban igaza volt, mert a világban egy földönkívüli fix pontra helyezve óriási méretű csigasorállványait, egy ember is kimozdíthatná a földet helyéből. Ugyanezt tette a sátán is a bűneset alkalmával. Az Isten által megteremtett világról annak minden vonatkozásában ezt jegyezte fel az Űr: »Látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, imé, igen jó.« (Gn. 1 :31.) Nem laikus hozzánemértő állapítja meg, hanem maga a Teremtő s méghozzá azt, hogy »igen jó.« Tökéletes Alkotó — tökéletes alkotmány... Mikor pedig a sátán e csodás teremtettség et meg akarta rontani, az emberben találtai meg azt a bizonyos archimédesi pontot, mint a látható világ egyetlen felelős, etikai teremtményében. Jól tudta, hogy ha az ember megromlik, megrontatik az egész teremtettség is. Ennek következményeit szövegezi meg így a szent írás : »Átkozott legyen a föld temiattad...« (Gn. 3:17:) Az »igen jó« teremtettségben többé nem volt helye a bűnös, átkozott embernek: vagy kipusztítandó, vagy hozzáillően berendezendő a teremtettség egy része- így rontatott meg az emberen keresztül a teremtettség s lett az ember átkozott, földnek átkozott lakója, melyben bellum omnium contra omnes dúl. Bennünket a házasság vizsgálatának kérdése szempontjából a fentieknek két következménye érdekel. Az egyik az, hogy alakult a férfi és nő viszonvia a büntetés következtében? A másik pedig az, hogy az első bűnnek milyen gyümölcsei vannak? A bűn az eredetileg segítőtársul adott asszony közvetítésével vett erőt a férfin is. Az eredetileg is bizonyos alárendeltségben lévő asszonynak jutott e szomorú értelemben vett felülkerekedés osztály-