Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

D. RAFFAY SÁNDOR: A feloldozás kérdéséhez.

(Róma 14,4) Hogy ebben nem volna elég megnyugtatás, azt elfogadni nem tudom. Mert mikor azt a kijelentéit teszem: Bízzatok igazán megtérő hívek, meg vannak bocsátva a ti bűneitek: Isten újból kegyelmébe fogadott titeket, — e biztatás teljes vigasztalás a megtérők számára s meghozza nekik a teljes megnyugtatást. Hogy pedig az igazán megtérést hangsúlyozzuk, ez nem gyengítése vagy éppen lerontása a vígasztalásnak, hanem természetes és logikus figyelmeztetés, hogy csakugyan életformáló legyen a bűnbánat ts a megtérés. A meg nem téröknek pedig ugyanakkor szintén természetes és logikus a figyelmeztetés, hogy bűneik megtartatnak mindaddig, míg igazán meg nem térnek. De nem a véges ember, hanem az Isten igazsága végzj a kötést. Pál apostol nem sokat ád az emberek minősítésére. \zt mondja Reám nézve mit sem jelent, hogy ti hogyan ítéltek meg vagy holmi ítéletnap; sőt magam sem ítélkezem magamról, mert bár semmit sem tudok magamra, mégsem ez igazol engem, mert az Űr az éit megítélőm (I. Kor. 4,3.) Másutt meg azt mondja: Védhetetlen vágy óh ember, mind aki ítélsz, mert amiben a másikat elítéled, magadat vádolod, mivel ítélőlétedre ugyanazokat cselekszed (Róma 2,1). Az ítélettől valc tartózkodást többször is megismétli (Róma 14,4), nyilván Jézus ama szavai alapján : Ne ítélj, hogy ne ítéltessél, mert amilyen ítélettel ti elítéltek, olyannal ítélnek titeket és amilyen mértékkel ti mértek, azzal mérnek vissza nektek is (Máté 7,1—2). £s ez a imondás a bűnre is vonakozik, amint azt az adósról szóló példázat is igazolja. Mi tehát a véges ember szerepe a bűnbocsánat terén? Az önmaga ellen elkövetett bűnök megbocsátása vagy megtartása, az it nem érintő bűnök dolgában pedig a bűnbocsánatot ado Isten kegyelmének hirdetése. így olvassuk ezt a Szentírásban is. Ap. Csel. 13,38-ban Pál apostol Antiokjában tartott beszédében ezt mondja Jézusról : Vegyétek tudomásul, atyámfiai férfiak, hogy általa nektek bűnbocsánat hirdettetik (13,38). Lukács 24,47-ben pedig azt; olvassuk: Kell, hogy Jeruzsálemen kezdve az összes népek közt hirdettessék az ö neve a bűnök bocsánatára. Tehát csak a hirdetés, az ember dolga, a bocsánat Istené. Ezért hívogat szakadatlanul*, ezért nógatja az embereket: Térjetek hozzám és én is hozzátok térek (Es, 44,22). S ezért mondja Pál apostol a boldog biztatást, sőt diadalmas örömet: Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Kris;:tus Jézusban vannak: az élet lelkének törvénye ugyanis felszabadított téged a bűn és a halál törvénye alól a Krisztus Jézusba» (Róma 8,1—2). Nem emberi közvetítés dolga és* eredménye ez„ hanem isteni ajándék: Kegyelemből üdvözültetek hit által és ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka. (Efezus 2,8). Őbenne van a mi váltságunk az ő vére által, bűneink bocsánata az ô kegyelmének bőségéből (Ef. 1,7. Kol. 1,14. 20). A véges embernek, vagyis az Űr szolgájának tehát nem lehet más tiszte a bünbocsá'ás dolgában, mint hirdetni a megtérni akaró és tudó embereknek az isten Krisztusban megadott és nekünk ajdndékozolt kegyelmét. Még egyet. Grûnvalszky azt állítja, hogy a feloldozás és a köz- .