Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ: Rövid hozzászólás a feloldozás kérdéséhez.

gyónás beletartozik a liturgiába. Magam is ezen a nézeten vigyok. De érzem és tudom, hogy a feloldozás s különösen a kötés a közgyónással alig egyeztethető meg. Legalább egyéni vonatkozásban nem. A magángyónásnál az Ür szolgája még beletekinthet a gyónó lelki világába és így bizonyos mértékig ítéletet is formálhat arról, de a közgyónás,nál a gyóníó és a gyóntató nem érintkezik egymással közvetlenül s így a gyóntató nem is bírálhatja el a gyónó lelki állapotát. Jól tudja ezt a római egyház, azért ragaszkodik a magángyónáshoz. De már maga a közgyónás is természeténél fogva kizárja, hogy a lelkész ego absolvo te kijelentéssel adja meg a bűnbocsánatot. Az úrvacsora kérdésének sok más részlete is megvilágításra és tisztázásra vár. De ha hozzászól, senki se felejtse Pái apostol helyes megállapítását, hogy töredék az ismeretünk, töredék a prófétálásunk (I. Kor. 13,9). A teljes igazság az Űré! így talán eljutunk majd egyszer a célultűzött »konsensusra«. D. Raffay Sándor. « Rövid hozzászólás a feloldozás kérdéséhez Jó, hogy Raffay püspök megindította a hozzászólásokat a feloldozás kérdéséhez. Kár lett volna Grűnvalszky cikkét (1. sz. körlevél 4—22 I., 2. sz. körlevél 4—9 1.) hallgatással befejezett üggyé nyilvánítani, hiszen ő csak megkezdette a kérdés tisztázását s maga írta bevezető soraiban: »előreláthatólag igen sok vélemény meghallgatására és megvitatására van szükségünk ahhoz, hogy jó és köz5s megállapodásra jussunk.« A vita tehát kívánatos. De az is kívánatos, hogy előre haladjunk. Mivel pedjg leghamarább ez év őszére várhatunk s közölhetünk újabb tanulmányt e tárgyban, szükségesnek látom, hogy az »'ddig megjelent, egymásnak meglehetősen ellenmondó két cikk után megkeressük azt a pontot, melyen a vitát folytatni ígéretes vállalkozás, ill. elzárjuk azt az útat, mely csak zsákutcába vihet. Raffay püspök Grűnvalszky cikkének* ahhoz a részéhez szól hozzí, mely a bűnbocsánat közvetítéséről és ebben a véges ember szerepéről szól, megoldást keresve. Raffay püspök elutasítja a véges ember közvetítő szerepét a bűnbocsánat nyújtásában, sőt a sorok közt római kathoükus felfogásúnak bélyegzi Grűnvalszky álláspontlát. (»A szentekről megfeledkezett.«) Igazolásul Jézusra hivatkozik Felsorolj-' az evangéliumokból azokat a mondásokat, melyek az emberek közt való kölcsönös megbocsátásra, békülékenységre intenek. Azt állítja, hogy ezek sorába tartozik Mt. 16,19; 18,18; Ján. 20,23. is. Az oldás és kötés joga és kötelessége a szentírásban szerinte mindig csak a személyesen tapasztalt és szenvedett vétkekre vonatkozik, de nem az idegen bűnökre, nem minden bűnre. A kulcsok h italnia csak a mi ellenünk, személyünk ellen elkövetett bűnök fe^-