Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

D. RAFFAY SÁNDOR: A feloldozás kérdéséhez.

Istenhez intézett könyörgése: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lukács 23, 43.). Tehát nem is ö maga oldozza fet gonosztevőit, hanem Isten irgalmába ajánlja őket. Itt érkeztünk most el az ütközés kövéhez. Máté 16, 19-ben Jézus azt mondja Péternek : Neked adom a mennyek országának kulcsait és amit megkötsz a \földön, kötve lesz a mennyekben is, é

s amit feloldasz a f\ölá\ö\n, fel lesz az oldva a mennyekben is. Nein vitatható ei, hogy ez a meghatalmazás csakugyan Péternek szól. Az sem kétséges, hogy nagy és kivételes jogosultságot kapott. Azt is. nehéz elvitatni, hogy a Kitétel egész általánosságban is érthető, tehát minden bűnre vonatkoztatható. Viszont ugyanolyan jogon azt is lehet vitatni, hogy a Péternek személye szerint adott e meghatalmazás is csak az ellene elkövetett vétkekre szorítkozhatik. Ezt bizonyítja nemcsak az apostolok valamennyiének adott jogosuftság, hanem még erősebben bizonyítja a Péteriéi folytatott és fentebb közölt beszélgetés is. A meghatalmazásnak egész általában, tehát minden bűnre való vonatkoztatását azonban mereven kizárja Jézusnak a Szentlélek ellen elkövetett bűnre vonatkozólag tett kijelentése: Minden bűn cs káromlás megbocsáttatik az embernek, de a Szentlélek káromlása nem bocsáttatik meg. Ha valaki az Emberfia ellen emel is szót, megbocsáttatik neki, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon. (Máté 12, 31—32. Lukács 12, 10.). Az ilyen ember Márk szerint örökkévaló bűnben vé'tkes. (3, 29.) János apostol szerint is vannak halálos bűnök, melyek alól nincs felmentés: Ha valaki látja, hogy vétkezik a testvére, de nem halálos bűnnel, imádkozzék és életet szerez neki, azoknak, akik nem halálos bűnnel vétkeznek. Van halálos bűn is, de én nem az ilyené,kért mondom, hogy könyörögjön (I. János 5,16. 17.). A halálos bűnre tehát sem a földön, sem az égben nincs bocsánat, megítélésére sem Péternek, sem semmiféle véges embernek nem adott Jézus jogot és így nem is tehet minden bűnnel szemben a véges embernek feloldozó joga és hatalma. Legfölle'bb imádkozhatik érte. Van még egy igenvitás hely, melyben a bűnbocsánat kérdéséről van szó. Ez János evangéliomának 20, 22.23. közlése. Eszerint Jézus feltámadása után és mennybemenetele előtt együtt volt tanítványaival s (rájuk lehellve így szólt: Vegyetek Szentlelket, akiknek megbocsátjátok a (bűnöket, azoknak megbocsáttatnak, akikéit megtartjátok, azoknak megtartatnak. Ez a meghatalmazás Péter primátusát éppen úgy kizárja, mint Máté 18,18. De nem az itt a fő. Még csa'c nem is maga a meghatalmazás, amely csak megismétlése a másait adottaknak. Megdöbbent azonban a Szentlélek közlésének szokat'an és az evangéliumok másutt közölt elbeszéléseivel semmiképp meg nem egyeztethető módja. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve i ; elbeszéli, hogy folyt le a' feltámadott Jézusnak a tanítványokkal való utolsó találkozása. Azért mondhatjuk utolsónak, meri mennybemenetele előtt történt és mert a tanítványok azutáni magatartására vonatkozólag utasítást adott. Az Ap. Csel. szerint megígéri, de nem adja a Szentlelket (1,8.). A Szentlélek adásáról illetőleg e küldéséiől azonban éppen János evangéÜoma közöl fontos és döntő kijelentéseket. A Szentlelket nem Jézus adja, hanem az Atya (14,16),