Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

GYŐRI JÁNOS: A házasság bibliai-theologiai megítélése.

szerit. Boldog, amennyiben maga az űr a boldog mennyországnak a példájául az emberi életviszonyok közül éppen a házasság -intézményét választotta (Mt. 22.). Ezt alátámasztja az» amit a teremtésrend szempontja alatt állapítottunk meg a házasság boldogságáról. — Szent, amennyiben az Űr a maga gyülekezethez való viszonyát — mely szent és páratlan — ehhez az jntézményhez hasonlítja, mint amely az ember összes viszonyai közül a legméltóbb arra. És ebben a házasságban az Istenben vetett gyermeki hit alapján minden, a gyermekáldás is a hit szerint van "(I. Kor. 7:3-6.). Házassági elválás. Amint a teremtési rendben felbonthatatlannak szereztetett a házasság (Gen. 2:24.), ugyanúgy az Űr kommentálása szerint a megváltás rendjében is minden kétséget kizáróan az. (Mk, 10:8—9.) Ez annyira egyszerű és világos megállapítása, hogy egyáltalán csoda„ miért nem érvényesül ez egyetemlegesen a keresztyénség területén í (A szentírás mellett nem szükséges Lutherra hivatkoznunk, de ő. is világosan kimondja ezt az egyház babiloni fogságáról írt müvében.) Két esetben, bomlik fel a házasság. Ha valamelyik fél háza •ságtörést követett el. Ilyenkor tehát a földi törvényszék is nem felbontja a házasságot, legfeljebb kimondhatja a jogi következményeivel ezt a tényt. (Mt. 19:9.) — És felbomlik a házasság akkor, ha Isten az egyik felet hazahívja s akkor az életben maradó felszabadul a házasság törvénye alól. (I. Kor. 7:39.). Minden más esetben történő válás tudatlanságból (Mt. 22:29.) hamis száralomból s általában a bűn rendjében élő saeculáris gondojkodásbol fakad! Egyúttal pedig Isten törvényének a megsértése. — A szentírás még abban az esetben sem engedi meg a válást, amikor az egyik fél nyilvánvalóan hitetlen (I. Kor. 7:12—13.). (Luther megengedhetőnek vélte a hívő fél üdvösségének veszélyeztetése esetén, de ha valamelyik fél igazán hitben van, ilyen eset nem fordulhat elő, különösen ha gondolunk a Jézus nevében elmondott hívő imádságok lehetőségére és valóságára!) Bármilyen alapon elváltak újra házasságra nem léphetnek (Mk. 10:11 — 12. Mt. 5:32/b, I. Kor. 7:11.). Tehát még az úgyneveze t ártatlan fél sem, a házasságtörés esetében. Csak az léphet újra házasságra, akinek Isten bontotta fel házasságát (özvegység), mert ez bűn és paráznaság nélküli. (Természetesen nem tartozik ide a gyilkosság útján való megözvegyülés, hasonlóképpen a legnagyobb körültekintést igényelnének az ú. n. holttányilvánítások is.). A házasság kérdésével való tüzetesebb foglalkozás közben egyre nyilvánvalóbb az, hogy a férfi-nő viszonyában, a házasságban valami fenséges nagy dologról van szó, amelyet Isten igen szigorúan számonuér, bármilyen rendben történjék is a megsértése. És Isten szigorúságának alapja abban a tényben van, amit Ö a procreatiőban, a házasság boldogságában és a házasságnak Krisztus és az egyház: egymáshoz való viszonyát példázó mysteriumában ezen intézményhe-r. fűzött