Evangélikus Theologia 1947. 5.szám.

GYŐRI JÁNOS: A házasság bibliai-theologiai megítélése.

FÜGGELÉK. Gyakorlati tennivalók irányelvei. Az egyház lényege szerint idegen test a világban, mely áhandá igénU támaszt a világgal szemben. Isten igényét. Amikor tehát a házasság kérdésének gyakorlati tennivalói felöl gondolkodunk egyedüli norma normansnak csak a szentírást, közelebbről e vonatkozásban a megváltás rendjét vehetjük. Hogy a bűn alatti világ hogyan oldja meg e kérdést, abból reánk nem sok tartozik. Az • egyház azonban a maga részéről az Isten szerinti ideált kell hogy célul tűzze. (I. Kor. 5:12—13!) A) Orvoslandó bajok. Az egyre rohamosabb saecularizáció ellen csak az intenzív evangélium-hirdetés hatásos. Az egyházak nem fújnak bizonyos zengésű kürtöket a megváltás rendjébe való bélépés szükségességéről, módjáról, tényéről és következményeiről. Amíg a baj fennáll, addig .nem sokai segít a jó házassági agenda sem. Nincs erőteljes, világos, egységes tanítás, mégkevésbbé eljárás a nemi élet, házasság dolgainak kérdéseiben. A közkézen forgó házassági agendák nem veszik figyelembe a tiszta szentírási tanítást, B) Irányelvek. 1. A lelkipásztor ne legyen vakoknak vak vezetője, hanem tisztában lévén a hit dolgaival, sőt abban élvén, lehessen Isten alkalmas eszköze arra, hogy örökéletre hívatott lelkek valóban átkerüljenek a bűn rendjéből a megváltás rendjébe. 2. Nála házasságkötésre jelentkezőknél tisztázza, hogy új te- . remtések-,e a Krisztusban, házasságra rendelte-e őket az Úr és pedig éppen egymással? 3. Minden kétséget kizáróan világos, hogy az eskü (s következőleg, a ^házassági eskü is!) tilos. Jézus világosan kimondja: >,-Teljességgel ne esküdjetek! (Mt. 5:43.). Ö maga is nemcsak mondotta, legyen a ti beszédetek: úgy-úgy, nem-nem, hanem igy is járt el számtalanszor, amikor mintegy eskü alatt ünnepélyesen nyilatkozott: »Bizony-bizonf...« (Amén, amén = igen, igen, úgy-úgy), vagy amikor esküvel kényszeríttetett szenvedései alatt, akkor is csak az igennek megfelelő »Te mondád!« volt a válasza. Egészen értIhetetleni e ponton a »keresztyén« gyakorlat. Talán a házasság kérdésében a különféle rendek (bűn-megváltás) tisztázatlansága miattt ijesztően elburjánzottt fegyelmezetlenségek, zavarok és viszásságok s a házasság intézményének romlottsága provokálta ki ezt a kétségbeesett, de a helyes utat egyáltalán nem pótló védekezést. Tudtommal a külsőségeiben konzervatív olasz agenda sem ismeri az esküt, hanem csak a kérdésre felelt »igen«-t. Luther nagyszerű házassági agendájában (»De copulatione coniugum pro rudioribus parochis.«), nem is sejtteti az eskü lehetőségét! Igaz, talán nagy zökkenőkkel járna házasságkötési gyakorlatunkban az eskü tiszta-