Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.(folyt. és vége)

a tanítványok nevében tesz ünnepélyes vallomást. A tanítványnak nincs hova mennie. Nem mintha a világ- nem adn? más lehetőségeket is, u őt talán olyan »megoldást« is nem egyet, mely nemcsak csábítónak, hanem »ésszerűnek« is látszik annak a helyzetnek [az emberi kilátástalanságához és reménytelenségéhez képest, melyben Jézus tanítványai és követői vannak. Azonban ezek a »lehetőségek« a tanítvány számára lehetetlenséggé válnak. Lehetetlenül minden »világi« megoldás azért, mivel egyedül »Jézusnál vannak örök élet beszédei . A görög szöveg szószerint azt mondja: »örök élet beszédei a tiéid -, azaz egyedül Jézusnak van a birtokában az olyan ige, melyből élet fakad. Aki már egyszer kapott ebből az igéből —•' s így maga is életet nyert, —• az ismeri a különbséget az »igazi élet« és a között a látszat-élet közt, melyet a világ, emberi gondolkodás, emberi tudás emberi akarat és igyekezet teremt és gondol >;élet«-nek. Aki pedig egyszer életet nyert Krisztustól, az »hiszi és felismerte«,

l hogy kicsoda Krisztus. Hit és ismerés a negyedik evangélista szóhasználata szerint szorosan összetartoznak. De nem úgy, mintha a hitnek el kellene jutnia egy magasabb fokra, ahol azután ismeretté válna. A hit és az ismeret, melyről itt szó van, ug3'anarra, t. i. Krisztusra, az Isten küldöttjére irányulnak. Krisztusban való hit azonban nincs Krisztus ismerése nélkül. Ezért az ismeret a hitnek egyik tényezőjévé válik. Az a hívő ismeret, amely Krisztus felé fordul, nem értelem szerii emberi megismerés, hanem olyan ismerés, mely kinyilatkoztatás alapján jön létre. Vagyis ahogyan a hit Isten ajándéka, éppenúgy az ismeretre sem lehet eljutni kinyilatkoztatás nélkül. .Simon Péter hitben nyert felismerésének a bizonyosságával tesz tanúbizonyságot Krisztusról. Ezt a vallástételt, — mint minden igazi vallástételt — az jellemzi, hogy a konkrét szituációból nő ki, tehát nem valami tannak értelmi belátás vagy valamely tekintély alapján történt elfogadását jelenti, hanem döntéssé lesz mint felelet és válasz az eléje tett, kérdésre. Péter válasza : y>Te vagy az Istennek Szentje/«- Noha ugyanevvel a vallástétellel találkozunk Márk 1,24ben és Lk. 4,34-ben is és pedig mint Jézus messiási méltóságának a megvallásával, az »Istennek a Szentje« mégsem tartozhatott a közkeletű messiás-nevek közé. Péter evvel a vallástétellel tehát Jézust nem nevezi közhasználatban levő szóval a »messiás«-nak. Ez nem azt jelenti, hogy Péter Jézusban nem ismeri fel a messiást, hanem inkább 1 A görög szöveget tulajdonképpen nem lehet teljesen lefordítani; kb. ennyit jelent: »mi arra a hitre jutottunk' s így most hisszük és felismertük s Jgy most tudjuk, hogy... stb«, J A szöveg bizonytalan. A régi kéziratok nagy része ezt a szöveget adja: »Te vagy Krisztus. aZ élő Isten Fia«. így a közkézen forgó magyaí fordítások is. Ez a szöveg azonban valószínűleg Mt. 16,16 hatáíta alatt keletkezett. A legrégibb és az. evangélista eredeti szövege valószínűleg az, amelyet fordításunkhoz alapul vettünk. Ezt a szöveget t. i. nemcsak a legrégibb kéziratok (így a Cod. Vaticanus, Sűiaiticus. Cantabrigíea>Ls stb.) tanúsítják, hanem nyilván ez volt egyebek közt az ókori egyiptomi egy*házak revideált szövege is.