Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.(folyt. és vége)

azt, hogy mást, és pedig sokkal többet mond róla, mintha öt messiásnak mondaná s evvel azt fejezné ki, hogy Jézusban teljesedett be a messiás küldésére vonatkozó isteni igéret. Többet ez a kifejezés azért mond a messiás-névnél, mivel Jézus Istenhez való viszonyát és ezzel együtt személyének titkát is megjelöli. »Szent« az, ami, (ülaki tul van a földi és emberi lét határain s ezért Isten »körzetébe«, áll- Istenhez tartozik. Az, hogy Jézus »szent«, azt jelenti, hogy nem artézik a világhoz, kívüle és fölötte áll mindennek, ami e világból való és ennek a világnak a tartozéka. De Jézus nemcsak »szent«, »Istennek Szentje«, azaz őt maga »az Atya szentelte meg« (10,36), vette ki a világnak a hatásköréből, emelte magához és tette szentté. Isten ezt az ő Szentjét küldötte el a világba (10,36); neki adta ?>az örök élet beszédeit«, őt küldötte, hogy életet adjon és ítéletet tartson (5,21—22). így a Jézusról, mint az Isten Szentjéről való vallástétel magában foglalja a róla mint messiásról való vallástételt is —• hiszen a messiás feladata az ítélet tartás és a messiási birodalomnak, az lörök élet birodalmának a megalapozása, — de ennél sokkal többet is mond, mivel elhatol Jézus személyének a titkáig. 70 Jézus csak közvetve fogadja el Péter vallástételét, amikor azzal a kérdéssel válaszol : »Vájjon nem én magam választottam-e M (mind a) Uzenkéttötöket?«. Egyikük sem jött magától Jézushoz, Jéz,us szemelte ki és választotta őket tanítványaiul. S mégis »egy köpülök \ördög<í

f azaz — újszövetségi szóhasználat szerint (v. ö. pl. Mt. 13,38; 16,23) — odaadta magát az ördög szolgálatára. Megfejthetetlen és kifürkészhetetlen titok az, hogy valaki, akit Jézus maga választott ki tanítványul, az ördögnek adja oda magát szolgálatra. Az evangélista nem' is kutatja ezt a rejtélyt. De ebben a tényben ugyanaz a titok jelentkezik, mint abban, hogy a hit isteni ajándék, amelyet az ember nem hozhat létre magában saját elhatározásával, s mégis az ember felelős azért a döntésért, mellyel Jézushoz megy vagy pedig nem megy. Júdás is elnyerte Jézus hívásában és kiválasztásában a hitnek az isteni ajándékát és Péterrel együtt vallotta: »Te vágy az Isten Szentje!« Ennek a döntésnek ellenére az ördög szolgálatába állott. 71 Az evangélista külön is megemlíti, hogy Jézus szavával Júdásra célzott. Júdást az 'evangélista itt is, mint 13,26 alatt »Simon Iskariátes //û«-nak mondja ami valószínűleg azt jelenti, hogy a családnak a neve, áll. megjelölése volt, az Iskariótes szó. Egyebütt az evangéliumok az Iskariótes névvel maçât Júdást illetik. Ennek a névnek az eredetére nézve több feltevés van. Egyik szerint az görögös formája volna az »is kerijót« megjelölésnek, ami annyit jelent, mint »Kerijót-ba való férfi« (Kerijót egy Judában fekvő helyiség volt), így értelmezték a nevet egyesek már az ókorban is, amint arról egyes nagyon tekintélyes kéziratok tanúskodnak, melyek e helyen »Iskarió-. tes« helyett f> Karyót-ból« szöveget adnak. (így pl. a híres Cod. Sinaiticus). — Ujabban egyes kutatók a név mögött egy fanatikus Róma-ellenes szövetkezetnek, a Csel. 21,38-ban is említett »sicarius«-oknak (magyarul annyi mint »tőrt hordozó«, »orgyilkos«) ß megjelölését sejtették. Azonban ez az azonosítás nyelvi-filologiai. okok miatt valószínűtlen.