Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.

DR. KISS JENŐ : Az újszövetségi, közelebbről jézusi csodák kérdése.

•sem lehet csodái ellen kifogást emelni. Sokszor látjuk, hogy imádkozik a csoda végrehajtása előtt, mindenesetre várja a mennyei Atya intését (»Még nem jött el az én órám«,) A csodák úgy tűnnek fel, mint imádtság meghallgatások. Emberi vonatkozásban még egy feltétele van annak, hogy kértükre csodát cselekedjék. Mutatja ezt negativ szempontból Mt. evangélista megjegyzése: És nem tőn ott sok csodát hitetlenségük miatt. (Mt. 13,58.) Másutt azt mondja maga Jézus: ,E gonosz es parázna nemzetiség jelt kíván, de nem adatik neki más jel, mint Jónás prófétának jele. (Mt. 12,39.) A sokaság Ján. 6,30. szerint így szól: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy lássuk és higyjünk néked? Pozitive szinte minden csodatevésnél megtaláljuk követelését, amelynek teljesítése, feltétele a csoda végrehajtásának. Hiszitek-e azt, hogv ezt megcselekedhetem? (Mt. 9,28.) Ha hiszed, mindenek lehetségesek a hívőnek. (Mk. 9,29.) Ne félj, csak higyj! (Mk. 5,36.) Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek. (Mk. 9,24.) Jézus pedig látván azoknak hitét, így szólt: (Mt. 9,2.). Bizony mondom néktek, még Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet. (Mt. 8,10.) Kicsinyhitű, miért kételkedsz? (Mt. 14,31.) A ti hiletlenségtek miatt nem tudjátok kiűzni az ördögöket. (Mt. 17,20.) És így tovább. Ez azt bizonyítja, hogy Jézus ott hajt végre csodát, ahol a megfelelő lelkületet látja, ahol a benne való hit, ha mindjárt csiraszerüen megtalálható. A csodák végrehajtásának feltétele tehát az ember részéről a benne, mint Messiásban való hit. Csodáit mint Messiás^ ezen vallási feltétel mellett és célból hajtja végre. Mert ahol a fentiek bizonysága szerint e feltétel hiányzott, ott nem tesz csodát, inert az úgy sem érné el vallási célját,, a benne v aló hit erősödését és öntudatosítását. A hitetlen farizeusok az ördöngös meggyógyítása alkalmával azt mondták: A Belzebub által űzi ki az ördögöket. (Mt. 12,23.) A bethesdai beteg meggyógyításának csodájánál is a farizeusok hamar napirendre térnek a harmincnyolc esztendő óta beteg hirtelen meggyógyításán, és azért támadnak rá, hogy szombatnapon hajtotta végre e csodát. (Ján. 5jl6.) A vakon született meggyógyításánál is minden fortéllyal, sőt erőszakkal azon fáradoznak, hogy rávegyék a vakonszületettet annak kijelentésére, hogy nem is volt vak. (Ján. 9,18.) És lám, minden az evangéliomok által megőrzött csodái ellenére is ellenfelei keresztfára juttatják. Bár a gúnyolódó tömeg szava: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani (Mt. 27,42.) mutatja, hogy ők is elismerik csodáinak valóságát, de hitetlenségük miatt ezek nem segítenek rajtuk. A csodák éppen ezen jellege magyarázza, hogy nem ezek kerülnek működésének középpontjába. Akiben már Igéje révén felébredt a hit, annak további útján a csoda jó segítség. De a legnagyobb csoda sem képes magábanvéve a hitetlent hívővé tenni. Az ötezer ember megelégítése után királlyá akarják tenni, de nem lelki vezérükké. Azért cselekesztek így, mert ettetek és jól laktatok. Ján. 6,26. Aminthogy a samáriai asszony is azért szeretné Jézus csodatévő képességeit igénybevenni, hogy ne kelljen a vízhordással vesződnie. (Ján. 4,15.) A kánai menyegzőn való csodájának elbeszélése után az evangélista megjegyzi: Hívének benne az ő »tanítványai«. Tehát akikben már megvolt a hitnek csirája. Az ilyenek végül Tamással mondják: Én Uram és én Istenem. Jézus viszont arra figyelmeztet : Mivelhogy láttál engem Tamás, hittélBoldogok, akik nem látnak és hisznek. (Ján. 20,28—29.)