Evangélikus Theologia 1947. 4.szám.
DR. KISS JENŐ : Az újszövetségi, közelebbről jézusi csodák kérdése.
csodái« — mondja a nagy filozófus költő. »Ha nézem egeidet, a te ujjaidnak munkáját, a holdat és csillagokat, melyeket teremtettél, micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van rá?« — énekli a zsoltárköltő. Az univerzum elfogulatlan szemlélete múltban és jelenben Isten kegyelmének megismerésére vezeti a benne hívő embert. De nem is kell a természet csodás világának ezen mélységeibe lehatolnunk, hogy szerényebbé tegyük a fennhéjázó emberi értelmet. Elég, ha az általunk »ismert« világ életébe vetünk néhány elfogulatlan kutató pillantást. »Természetes«-nek tűnik fel előttünk, hogy téli álmából újra ébred a világ, hogy a nap éltető sugarainak hatására megelevenedik a természet. Hogy milliónyi új élet sarjad; zöldelő fű bársonya vonja be a rétet, fehér virágköntösbe öltöznek a gyümölcsfák, ringó kalász hullámzik a mezőn, suttogó zöld lömb fedi a fák csupasz ágait. Do vájjon nem csoda, meg nem értett, fel nem fogható, még kevésbbé ismételhető 'rejtély mindez számunkra? Hiszen az ember minden bölcseségével és tudásával képtelen arra, hogy csak egy fűszálat, egyetlen falevelet létrehozzon. A liliomok tényleg ékesebb ruhában pompáznak, mint Salamon minden ő királyi dicsőségében, és a tarka pillangó szárnya utánozhatatlan remekmű az ember számára. A tudására büszke, mindent felfogni akaró ember valójában tanácstalanul áll a természeti jelenségek legegyszerűbb megnyilvánulásánál is. Du-Bois-Reymond hires »ignoramus et ignorabimusa« az élet köszöbén ma is és előreláthatóan a jövőben is érvényben marad. Mivel minden tavasszal látjuk az élet megújulását, napról-napra az állatvilág gyarapodását, és szemlélhetjük az emberi élet tovaplántálódását is, azért tűnik fel ez természetesnek, magátólértetődőnék a számunkra. De vegyük le egyszer a megszokottság ezen szemüvegét, szemléljük elfogulatlanul a természet titkát növény-, állat- és embervilágban, akkor látjuk, hogy számunkra milyen felfoghatatlan rejtély az, meg nem érthető titok, az szó legteljesebb értel : mében vett csoda. Jól mondja egy természetvizsgáló (Hamann idézve Rupprecht könyvében) : Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a dolgok természetes rendje meghalad minden varázstudományt. Ágoston is hangsúlyozza, hogy a világ tele van csodával, és a legnagyobb csoda maga a világ. Szinte azt kell csodának, vagyis érthetetlennek találni, ho,gv az élet mindennap ismétlődő cselekedeteit magától értetődőnek tekintik. Nincs is szükség a mikroszkóp varázsvilágára, elég ha nyitva tartjuk szemeinket, hogy meglássuk a természet életének ezernyi felfoghatatlan, meg nem érthető, csak tapasztalható csodáit. A búzaszem élete a csírázástól az új termésig, a vetéstől az aratásig nem kisebb csoda, mint az ötezer ember megelégítése, hiszen ugyanazon teremtő és fenntartó Isten hatalmának, teremtő erejének megnyilvánulásáról van szó. És amíg a hamvas almavirágból mosolygó piros alma, a pettyes madártojásból éneklő madárka, férj és feleség Isten által megszentelt szeretetéből gügyögő új élet, gyermekszájról hangzó Isten-dicséret lesz, csodák előtt állunk, amelyeket megérteni nem tudunk és amelyek láttára alázattal kell meghajolnunk az előtt, aki mindennek ura és teremtője. És fokozódik még a csoda, ha az embert tekintjük közelebbről. Mert az egész teremtett világ beszédessé tulajdonképpen az ember által lesz. Az ember az, aki képes arra ; hogy a természet csodás világát
