Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.

Dr. KARNER KÁROLY: Jézus az élet kenyere.

lágnak . A görög szöveg fogalmazásában van valami rejtélyesség, melyet a fordítás nem tud érzékeltem. A »kenyer«-et jelentő görög szó <> uQio^ t. i. hímnemű s ennek következtében az egész mondat szerkesztésén végigvonul a hímnem. Ez egyfelől természetszerűleg nem mond többet, mint hogy olyan Istentől ajándékozott kenyérről van szó, »amely a mennyből száll falá', s ennyiben ez a kenyér« is Valami dolognak látszik. Másfelől azonban a mondatnak az a szövegezése, amely szerint hímnem vonul azon végig, már sejteti, hogy nem valami földi kenyérrel párhuzamba hozható eledelről, »dolog«-ról van szó. A mondat maga is titokzatos utalás arra, aki uióbb úgy nyilatkoztatja ki magát, hogy ő aZ élet kenyere. Meg kell e mondatban figyelni még azt a másik mozzanatot is, hogy ez az Istentől származó kenyér a világnak ad életet. A galileabeliek a manna-csoda ismétlésére való célozgatásukkal a maguk, vagy pontosabban a zsidóság számára kérik a mennyei kenyeret. Az a kenyér, amelyet IstCn ád, felülemelkedik a zsidó messiási remény fszűk'keblű önzésén és az egész világnak ád életet. Ez az (ige teháti folytatja az evangéliumban elejétől fogva jelentkező vonalat, mely mindig újból és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Krisztus a v'-!ág bűnét eltörlő bárány (1, 20) és így a világ üdvözítője (4, 42), Az életet, ill. Iwlhalallaiiságot adó eledelnek a gondolata és reménysége éppen oh an ősi vágyálma az emberiségnek, mint az eletet adj víznek a képzete. Az istenek eledele, mely halhatatlanságot biztosít (mint pl. a görög »ambrosia«) a vallástörténetben is sokszor jelentkező gondolat. János evangéliumában nem ilyen »misztikus« eledelről van. szó, azonban meg kell mégis említeni ezeket a képzeteket, mivel megi rttetik, hogy az élet kenyeréről szóló ige milyen széleskörű visszhangot) kelthetett az evangélium első olvasóiban. Az evangélium megértése érdekében az elmondottaknál fontosabb az, hogy a* késői zsidóság, különösen az írástudomány a törvényben kereste az életet adó erői. Olyan helyek alapján, mint Péld. 3,8.18; 8,35 a törvényt nevezték az életet adó »orvosság«-nak vagy a törvényben vélték megtalálhatni az Kdcn-kertbel' 'élet iáját«. Amint láttuk, 1,17 szembeállítja Mózest és> a törvényi a Krisztusban kinyilatkoztatott kegyelemmel és igazsággal. K/ feljogosít arra a fel; evésr»?, hogy azok a különféle fogalmak és képek, melyek mind Jézust állítják az olvasó elé mint azt, aki életet ad, az evangélista kortársainak nagyon érthető formában mondják azt? is: Nem a törvény, hanem egyedül Krisztus ad életet! A galileabeliek válasza ismét jellegzetesen tanúsítja, hogy iniIven a zsidó gondolkodás: amikor a messiási remény értelmében kéri a mennyei kenyeret, ekkor is testi, földi kívánságainak a kielégítésére törekszik. A messiási remény is önző célok szolgálatába kerül. Van azonban ennek a kívánságnak olyan vonása is, mely túlmutat az elkorcsosult messiási reményen. Ahogy a samáriai aszszonv is azért kért »élő vizet« Jézustól, hogy ne kelljen fáradságos munkával vizet hordania a Jákób kútjáról, úgy é"bben a kérésben is megnyilatkozik az az általános emberi törekvés, hogy még a »szent« dolgokat is emberi érdeTceTc szolgálatába állítsuk.