Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.

Dr. WICZIÁN DEZSŐ: Melanchthon Fülöp.

Melanchthon Fülöp. Emlékbeszéd születésének 450. évfordulóján.* Kegyszázötven évvel ezelőtti. 1497 február 16-án született az a férfiú, akinek nevét az egyház reformációiának történetében Luther Mártoné mellett, mint az ő munkatársáét szoktuk emlegetni: Melanchthon Fülöp. A nagy reformátor kimagasló személyisége a szerény munkatársét többnyire háttérbe szorítja. Most azonban őt emeljük ki a múlt homályából, hogv lássuk", mit cselekedett általa Isten az egyház életében. Habár emberről beszélünk, mégis Istent dicsőítjük azért az áldásért, amiben az ember, a tudós professzor* a tanító és nevelő reformátor munkája révén bennünket, a későig utódokat is részesített. / Melanchthon életének útja egy rajnamen,'ti kis városkából, Bretténből indult el. A jóhírű fegyverkovács fiában már korán rendkívüli szellemi képességek nyiltak ki. Édesanyjának nagybátyja, Reucblin János, a "kiváló humanista tudós is felfigyelt rá, buzdította, irányította tanulását és Schwarzerd nevét ő változtatta a görögös Melanchthonra. Tizenkét éves korában már a heidelbergi egyetemen tanult, de mivel itt két év multán, túlságosan fiatal kora miatt ínég nem engedték magiszteri vizsgára, lelke mélyén megbántottan, a tiibingeni egyetemre ment át. Ott lett 1514 januárjában az u. lu szabadi tudományok, mai értelemben a bölcsészeti alaptudományok magistere és tanítója. Az ifjú Melanchthon szinte minden egyetemi tudománnyal igyekezett megismerkedni, a theologiával is, de szívét-lelkét mégis a humanisták tudományköre: a klasszikus nyelvek és írók tanulmányozása töltötte be. Valódi humanista, meggyőződéssel ezek tanulmányozásától remélte az erkölcsök megjavu'ását' is. Különösképpen Terentiusért lelkesedett; ennek munkáit 1516-ban ki is adta. Azután Arisztotelész munkáinak megtisztított formában vaJó kiadását tervezte. 1518 elején, 21 éves korában pedig már görög; nyelvtant írt és adott ki. Ezzel tudományos hírneve és tekintélye biztosítva volt. Melanchthon tehát humanistává lett. Nagybátyján, Reuchlin Jánoson kívül főképen a humanisták fejedelméért, Erasmusért rajongott. Görög nyelvű versekben magasztalta öt, Erasmus pedig* igen meleg elismeréssel fogadta az ifjú tudós hizelgő elismerését. Sokan azt gondolták, hogy Melanchthon fog Erasmus örökébe lépni s ő lesz a humanisták vezére. * Elhangzott az Erzsébet tudományegyetem evangélikus hit udományi karának 1947 március 16-án Sopronban tartott Melanchthon-emlékünnepélyén.