Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.
Dr. NAGY GYULA: Simul iustus et peccator.
személyes érzésemre (sensuali persona), cselekedeteimre támaszkodnom, hanem egyedül Isten ítéletére és igazságára. Ezek sohasem csalhatnak meg. 2 2 Végül : a liívö megigazulása, múlt, jelen és jövő egyszerre. Befejezett muli, mögöttünk levő történés, mert a golgotai kereszten Krisztus megszerezte a megigazulást az egész embervilág számára. Őérette ott Isten ítélete harag helyett kegycf.emkérít nyilváníttatott ki. Isten a keresztre feszített Fiúért az egész bűnös embörvilágot elfogadta, igazzá fogadta, ingyen kegyelméből. »A pogányok... elnyerték az igazságot« (v.aTeAaßev' aoristos : Róm. 9, 30.), Folyamatos, állandó jelen, a megigazulás: a keresztfán végbement egyetemes megigazító isteni ítélet a jeleinidejű személ.yes li.it által realizálódik szüntelenül, lesz személyes tulajdonunkká és igazságunkká (ôixaiovuevoi, jelenidő : Róm. 3, 24.). Az igazságot naprólnapra új igazságként kapjuk Isten kegyelmes atyai kezéből. 2 3 Végül : a megigazulás jövöidejű, még csak ezután megvalósuló valami. Teljesen és elsajátíthatatlanul csak ó-emberünk végleges levetése után, az utolsó ítéletben a miénk, az utolsó nap isteni aktusa. »A törvény betöltői fognak megigazulni« áixauoihhoovtai, jövőidő : Róm. 2, 13. 2 4 Megigazulásunk, igazságunk Krisztusban, a golgotai Kereszten már mult idő. A hitben jelen kincsünk, Isten napról-napra megújuló kegyéimi ajándéka. De tefjessége szerint a jövő reménységen Pál apostol és a reformátorok megigazulástanának a summája tehát ez: Az Istentől nyert igazság valóságos igazság, megállás Isten ítéletében, és ennek folytán belső megújulás a megigazultban. De ez az igazság annyiban mégsem az »én igazságom«, hogy valami részem lenne a megszerzésében és megtartásába^. Ez az én »igazságom« az Isten igazsága, Krisztus sajátja és a Lélek műve bennem. Ha csak egyetlen pillanatra is kiesem ebből az engem hordozló közösségből, vége igazságomnak, de vége a belső megújulásnak és az új életnek is bennem. Az én igazságom ezért marad ugyanakkor, amikor az enyém is, elsősorban mindig Isten igazsága. 4. ' 1 Ezekben próbáltunk végigtekinteni a'megigazulás alapvető anthro* pologiai vonásain. Mi a gyakorlati jelentősége most már az elmondottlaknak egyfelől igehirdetésünk, másfelől személyes keresztyén életünk számára? A megigazulásnak és a megigazulástannak ez a látása megóv bennünket attól, nogy ez a tanítás a mi számunkría is száraz és érdektelen dogmává, jogászi bölcselkedéssé legyen — mint ahogyan 2 2 Luther, WA XL/I. 589. 2 3 Naponként igazulunk meg (cot(die iustificamur) bűneink meg nem érdemelt bocsánata és £z isteni irgalmasság által. Luther; WA XXXIX/I. 98. 2 í Ha azért könyörgünk, hogy igazságunk teljessé váljék és a bün (hatalma) megszűnjék bennünk, akkor egyszersmind azért könyörgünk, hogy ez az élet végetérjen. Luther, Comm. ad Gai. I. 195.
