Evangélikus Theologia 1947. 3.szám.

Dr. NAGY GYULA: Simul iustus et peccator.

emberben visz véghez valamit az Isten. Hanem azt jeleli a megigazulás, hogy döniö módon Isten véiemêye, ítélete változik meg a Kriszi tusért a bűnös felöl, a xçipruitay. halálos ítélete helyén igazságra és életre. Pál apostol a leghatározottabban hirdeti — és éppen ez a megigazulás evangéliuma —, hogy nem azok igazulnak meg Isten ítéletében, akik már magukban is jók és igazak, hanem azok, akik mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül«. (Róm. 3, 23.). • '. ' v < A megigazulás ilyen értelemben egyet jelent Isten bii •bocsátó ítéletével, magával a bünbocsánattal. »Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne«. (II. Kor. 5, 21.).i« Csupán azt kell nagyon erősen hangsúlyoznunk, hogy a bűnbocsánat nem jelenthet valami negativ folyamatot, a fennálló vétkes tartozás jogi be nem számítását, elengedését; hanem egészen pozitív dolog: felvétetés az Istennel való közösségbe. Isten bűnöshöz való viszonyának a megváltozása nem áll meg. a félúton, az elmúb bűnök eltörlésénél, hanem magábanfoglalja a bűnben elpusztult közösség helyreállítását is.

1

5 A bűnbocsánat — mint a iustificationak, Isten megigazító ítéletének középponti tartalma — éppen úgy jelenti negative a bűnös vétkes tartozásának mefgszűnését, mint ahogyan jelenti Istennek a bűnöshöz való viszonyában az Atya-fiúi viszony helyreállítását (kiengesztelés, xcnallayr^ Isten és a bűnös viszonyában).

1

8 A megigazulás — helyesebben a megigazítás — tehát valóban ítélet,Isten bírói döntése a bűnös felől (nem pedig lényegváltozás). Ugyanekkor azonban szét is veti a puszita bírói-jogi aktus kereteit. Isten megigazító ítélete bírói-jogi aktus: a Krisztusban hivő bűnöst igaznak nyilvánítja, fogadja el. De több is, mint bírói-jogi; funkció: az ttae&r.e-t. az istentelent fogadja el igazníak! A bűnös minden nélkül szűkölködő ember vétetik fel az Aïyâval való közösségbe. Isten egy aktussal megbocsátja bűneit és új, élettado közösségbe állítja önmagával. , tani« (iustificare) bírói terminus (forense verbum), mintha azt mondanám: »a római nép a tribünök által megvádolt Scipiot igazolta«, azaz felmentette, illetve igaznak jelentette ki (iustum pronuntiavit)«. Me'anchthon, Loci, CR, 21 742. 1

4 Ez a megigazulás (iustificari) a következőket foglalja magában: hogy mi a hit által Krisztusért igazaknak ítéltetünk (fide propter Christum reputari nos iustos); és hogy semmiféle bün — legyen az a mul'tp vagy maradt lé gyen továbbra is testünkben — nem számíttatik fel íimputari) nékünk, hanem — mintha semmi sem lenne — közben (intterim) elvétetett. Luther, WA XXXIX/I. 82. 1

1 Meri ahol bűnbocsánat van. ott élet és üdvösség is van. Luther, Kiská'é V. 'része, örvendező lelkiismeret és Istenhez hajló megkönnyebbült szív, azaz « bűnök bocsánata nélkül senki sem üdvözülhet. Luther. WA II. 714. l

< Jelenti a megigazulás a bünők bocsánatát és a kiengesztelést (rcconciliationem vagy a személy elfogadását (acceptationem) az örök életre. Me'anchthon. Loci, CR 21, 742.