Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.
GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.
amelyet úgy kell védenünk, mint egy gyenge gyermeket. Jánossy; ugyan az urvacsorát védi, de azért védi a kozgyónástól és a feloldozástól, mert ezekkel kapcsolatban fél az atavizmustól. Attól, hogy mindjárt »középkori bünbánattá« lesznek, ha az úrvacsorával liturgikus kapcsolatba kerülnek. Ez az a szempont, amely számunkra elíogadhatatlan, és ha Jánossy csak ezzel támasztja alá második érvét, akkor ez az érv nagyon erőtelen, nie^t a gyónásról és a feloldozásról szóló reformátori tanítás igen-igen erős. Annyira megáll a lábán, hogy ha még a liturgiába beillesztjük, akkor sem váli|k »középkori bünbánattá«. — De lehet, hogy Jánossy azt is feltételezi (bár eljárása másra mutat), hogy a közgyónás és feloldozás nem esik át ezen a metamorfózison, ha a liturgiába belekerül, és mégis megszünteti az úrvacsora liturgikus jelentőségét. Nem tudjuk azonban biztosan, hogy valóban gondol-e erre? Így hozzá sem tudunk szólni ehhez a kérdéshez. Második érvét Jánossy még egy újabb módon is alátámasztja. A liturgiát nag> on helyesen, organikus egésznek lá'tja, amelyen belül fokozatos előrehaladás érvényesül. A liturgia igazi lényege .szerint communio, mondja. »Isten fordui felénk, Ö közli kegyelmi ajándékait és .Krisztus váHságműve alapján Szentielkéroejk "a, kegyelmi eszközökben munkálkodó hatalmával lehetővé teszi, megvalósítja a szent Istfen és a bűnös ember életközösségét. Ige és szentség, kegyelem és áldás a hozzánk lehajló Isten részéről; bűnbánat és hit, könyörgés és imádó hálaadás Isten néjoe részéről; — ezek a mozzanatok teszik, egyre fokozódó bensőségükkel. a liturgiát (főistentiszteletet) a tényleges istentiszteleti gyülekezet Számára az egyház Istenben való életének teljességévé. A communio állandó méh ülése és fokozatois valósulása szabja meg az istentisztelet gondolatmenetét és egyúttal érthetővé teszi a liturgia rendjének egész logikai és pszychologiait felépítését, az egymásra következő részek organikus összefüggését.« 7- A közgyónás és feloldozás ebből a szempontból, Jánossy szerint, úgy szünteti meg az úrvacsora szentségének liturgikus jelentőségét, hogy megtöri az istentisztelet organikus egységét. A keresztség pl. nem töri meg, mert Jánossy felkiáltó jellel emlékezik meg arról, hogy a dánok nemcsak az úrvacsorát, hanem a keresztsége|t is a tőistentisztelet organikus részének tekintik, mivel az episztola és az evangélium közt keresztelnek. 7 3 És maga is megengedi, hogy a keresztséget a liturgiába a prédikáció és az oltári szolgálat közé beillesszük. 7 4 Tehát csak a közgyónás és feloldozás veszélyezteti a liturgia egységét, de hogy miért, ezt részletesen nem indokolja meg. Máspdik érvének ez ellen az újabb alátámasztása ellen 'ké: ellenérvet is hozhatunk fel. — Az egyik. Jánossy az istentisztelet organikus részeinek ismeri el a kegyelmi eszközöket, azután a bűnbánatot és a liftet. Ezt figyelembe véve a közgyónást és feloldozást 7 í Jánossy: Liíurgika (u. a.) P 82. lap. 7 3 U. o. 44. lap. 7 4 U. o. 90. lap.
