Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

GRŰNVALSZKY KÁROLY: A feloldozás.

csak akkor tekinthetnők az istentiszteletbe nem való elemeknek, íha nem ugyanazt a kegyelmet közvetítenék, amit a verbum, et sacramentum közöl; és ha nem ugyanarról a bűnbánatról és hitről tennének tanúbizonyságot, amií a lijturgila imádságaiban nyilvánul meg_ Ilyen ellentétről azonban — mindazoknak az alapján, amyt eddiga feloldozásról mondtam — szó sem lehet. Ellenkezőleg a gyónás és a feloldozást a legszervesebben beletartoznak azoknak az .elemeknek a sorába, amelyeket Jánossy az istentisztelet organikus részeinek tart, mert ugyanarra a kegyelemre vonatkoznak, mint az általa bevettek. — A másik. Jánossy állítása csak akkor állná meg a helyét , ha a ifeloldozás feleslegessé tenné az úrvacsorát a miatt, hogy ugyanazt a kegyelmet adja, amit az úrvacsora nyújt. Ebben az esetben ja feloldozás beiktatása valóban megszüntetné az úrvacsora liturgikus jelentőségét. Csakhogy ezt a tényt, hogy a feloldozás nem oszt más kegyelmet, mint az úrvacsora, nem szabad így magyaráznunk.. Ugyanis ez nem elválasztó, hanem összekötő ok. — A kegyelemazonosságának ezt az összekötő szerepét Jánossy is vallja s ezen kívül ismeri a bizonyosság szempontját is a kegyelmi eszközökkel kapcsolatban. Ezért tartja fontosnak, hogy nem csak a verbumra, hanem a verbum et sacramentum egységére épüljön fel az istentisztelet, hogy minél bizonyosabbak lehessünk az Isten kegyelméről. S harcol azok ellen, akik ezt nem vallják. Tehát nála a verbum nem teszi feleslegessé a sacramentumot, és ha keresztség is kerül a főistentiszteletbe, a, keresztség sem teszi feleslegessé az úrvacsorát _ csak a feloldozásról mondja azt, hogy ez megszünteti az úrvacsora liturgikus jelentőségót, ha belekerül az istentiszteletbe. Ugyan miért éppen az absolutio az, .amelyiknek ilyen hatása van? Hát nem ugyanazt a kegyelmet hirdeti ez is, mint amit az ige és a szentségek hirdetnek? A bizonyosság szempontjából pedig: vájjon nagyobb <í\ teloldoízás bizonyságtévő ereje az Isten kegyelméről, mint az úrvaesoráé? Nie'm. Éppen ezért nem fogadhatom el Jánossynak az: az állítását, hogy a feloldozás megbontja a liturgia organikus egy-ségét és elemészti az úrvacsora liturgikus jelentőségét. Ezért Jánossynak nem az ellen kellene harcolnia, hogy a feloldozás ne kerüljön bele a liturgiába, hanem azért kellene küzdenie, hogy beleillesztessék, mert az ige, a keresztség és az úrvacsora mellett ez, is Istentől rendelt módja az evangélium közlésének és ezt is fel kell használnunk arra, hogy a hívek számára a bűnbocsánatot bizonj'ossá tegyük. Az aztán egészen más kérdés, vájjon nekünk minden istentiszteleten minid a négyféle módon bizonyságot kell-e tennünk az evangéliumról, vagy hogy csonka minden istentiszttelet, amely nem a verbum et sacramentum egységén épül fel? De az bizonyos, hogy aki Jánossy módjára a kegyelmi eszközöket mind bele akarja illeszteni a liturgia organikus egységébe, annak a közgyónást és a feloldozást., íehát a kulcsok hatalmát sem szabad kihagynia. Mindebből világos, hogy a köz gyónás és feloldozás bele tartozhatik a liturgiába. Ami plédig a köz-, ill. magángyónás kérdését íTleti, erre röviden válaszolunk. Hitvallási irataink szerint világos, hogy a magan-