Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

Tájékoztató - DR. FRENYÓ VILMOS: A biológia.

Megindult Marcello Malpighi és Nehetniah Grew vizsgálataival a növény- és állatanatómia. Malpighi 1675-ben megjelent »Anatome Plantarurru és Grew 1682-ben megjelent •»The Anatomy of Plants« c. müve a legkitűnőbb megfigyelésekről tanúskodik. A továbbiakban Haies, IngenHousz felderítik a lom'oozat táplálékfoitmáló működését, a lélekzés és a növényi asszimilációs tevékenység alapvető tényeit. Egy sereg név mellőzésével végül nlju.unk a biológiai tudományok fejlődésének »mértföld .kövéhez«, Linné Károly (1707—1778) munkásságához. — Jóllehat a megelőző két évszázad a biológiai tudományok újonnanszii,letése volt, a ha.almasan összetorlódott ismeretanyag á'.tekinthe'etlenül nehezedett rá a maga korszakára. Nem találtak olyan rendszerezési elvet amelynek alapján valódi tudománnyá fűzhették voln^i össze az egymásraj halmozott ismereteket. Ezt a 6 ai vajúdó, nagyon égető problémát végül is Linnének sikerült megoldania. Állat- és növény rendszere jól megkülönböztethető, lényeges és állandó külső bélyegeken nyugszik; áttekinthetőségével egy csapásra rendet teremtett a »ritkaságok gyűjteményéén Az áttekinthetőséget támogatja az általa bevezetett kettős nevezéktan (binominális nomenklatúra) amely a nem (genus) ^ és faj (species) következetes megjelölésével minden élőlényt a neki megTelelő helyre utal. Linnével megkezdődött a bio'ógia' tudományokban a szabatos leírás és osztályozás korszaka, melynek Lránva most már határozott és komolyan tudományos volt. Ez a leíró és osztályozó szellem uralkodott azután a múlt század elejéig de az iskolákban még sokkal tovább egészen a 80-as évekig. A miit század elejétől azonban nagy változások, belső formálódások történtek a biológiai tudomány okban. A ku atás lassan kiterjeszkedett az élőlények bel.sS felépítésére s tűi azon az életfolyamatok vizsgálatára, további a környezethez való viszony tanulmányozására. Ekkor kezdett a száraz leíró tudomány valóban élettudománnyá, biológiává válni. Az újjáalakulást három törekvés clvetélése előzte meg. 1793-ban Sprengel -nek m.'gjelent egy műve, amely a virágok szerkezetéről és megtermékenyítéséről szól. Ez a mű már több, mint leírás: modern irányoknak megfelelő természetvizsgálat. Sajnos a korszak még nem értette meg teljesen elsikkadt, úgyhogy a továbbiakra semmi hatással sem volt. Körülbelül hasonló sors jutott Lamarck (1744—1829.) és Geoffroy SaintHilaire (1770—1844.) osztályrészéül. A szá.mazástan úttörőinek tekinthetjük őket, de a linnéi merev szellem uralmának idején a fajok állandóságát a és változhatatlanságába vetett hit elfogadhatatlanná tette elgondolásaikat. A biológiai szempontoknak folytatásában is hatékony ,kidomborítá

;_a Cuvier báró (1769—1832.) munkásságával kapcsolatos. Felismeri a részek szigojú korrelációját (balancement aes organes) a szervezetekben- kutatja a fejlődés menetét, valamint az életmód és felépítés közötti összefüggéseket. Ebben olyan kitűnő látásra tett szert, hogy néhány ásatag csont alapján találóan rekonstruálhatta az élőlény habitusát és életmódját. Ezt a szellemet fejleszti és viszi tovább Leucart Rudolf (1823—1898.) n zoológiában, Schleiden AL J. (1804 —-1881.) pedig a botanikában. Luvier, Leucart és Schleiden munkássága előkészítette azt a feszültséget mely azután hatalmacan kirobbant Darwin Károly (1809—1882.) »A fajok eredete« c. 1859-ben megjelent könyve nyomán. Soha ilyen óriási hatása nem volt még természe tudományi műnek! Olyan gondolatokat vetett bele az amúgy is előkészített talajba, amelyek forradalmasították az egész tudományt. Felvetette a létért való küzde em kapcsán a fajok és egyedek természetes kiválogatódásának, a szelekciónak a gondolatát s érvényre juttatta Lamarcknak azt a már feíedésbe ment hipotézisét, hogy a megváltozott használattal a szervek is megváltoznak s az így támadt új tulajdonságok őrök lödnek. Darwin tanításai aránylag későn jutottak be az iskolák falai közé, mert. az egyház, sőt az állam is küzdött ellenük. (Ma, különösen az öröklésudományi ismeretek alapján jól látjuk Darwin különben zseniális elméletének igen nagy gyengéit. A szerzett tulajdonságok ugyanis nem öröklődnek olyan értelem >en mint annak idején gondolták. Elegendő itt csak a-ra rámutatnunk, hogy az ember immár generációknak szinte végtelen láncolata óta használja a beszéd