Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

Tájékoztató - DR. FRENYÓ VILMOS: A biológia.

készségét mégis minden generáció ! újból meg kell, hogy tanulja a beszédet. A lamarcki gondolat is tévesnek bizonyult; a használat bizonyos határig fejleszti ugyan az egyén szerveit. de azt nem alakítja mássá, amellett pedig a has'ználat okozta fejlettség, vagy jellem nem öröklődik. A szelekció gondolata sem szolgáltat kifogástalan alapot a fajok kifejlődésének magyarázatához, hiszen a létért való küzdelem csak selejtez, kiszűr a maglévőből, de nem teremt újat.) Megjegyzendő, hogy a darwinizmus elleni kifogások jórészt nem ajinyira a tulaj donképeni elmélet, mint inkább a buzgó népszerűsítők túlzásai váltották ki, akik közül Haeckel Ernő (1834—1919.) nevét kell iőként kiemelnünk. A fajok természetes keletkezésének kutatása fakasztotta a biológiai tudományok egyik legújabb hajtását, a tör'zsfejlődéstant, amely összehasonlító anatómiai, fejlődéstani és őslénytani adatok alapján iparkodik megállapítani az élőlények rokonságát és genealógiáját. E'z az egész terület azonban napjainkban ismét harcok színhelyévé válik. N. Heribert-Nilsson svéd természettudós teljesen elveti a törzsfejlődés gondolatát. Megállapítja, hogy pl. magvas növények a földtörténet legrégibb periódusában, a növényvilág alakulásának legalején megjelennek már, holott ezek a fejlődés csúcsát képviselnék egyébként; viszont a mohák, jóllehet sokkal primitívebb alkotásúak, csak egészen későn jelentkeznek. Véleménye szerint a fajok állandóak (linneánus gondolât!

1); s a »rokon« fajok nem okvetlen a közös leszármazás eredményei, hanem inkább csak a struktúrális hasonlóság kelti azt a gondolatot, tnintha egymástól, vagy közös őstől származtak volna. Az élők világának származásbeli összetartozása igen kétséges a törzsfejlődés csak látszólagos. Tekintve, hogy az élők közt roppant sokféle struktúra valósult meg, ezeknek hasonlóságuk szerint való rendezése úgy fűzi őket átmenetek révén egymás mellé, hogy látszólag nagyon valószínű »fejlődésvonal« mutatkozik az egyszerűbb, »alacsonyabbrendű«.szervezetektől a »magasabbrendüek«ig. Ha Imélyebben behatolunk a ténvállásba — mondja Heribert-Nilsson — rájövünk, hogy a fejlődés elmélete nem más, mint antropocentrikus felfogásunk végső maradványa. De vájjon tnegélhat-e a biológia a fejlődés gondolata nélkül? Megélhet ! Min

1: ahogy a kéíniában sem Iteil arra gondolnunk, hogy ,az eltnak egymásból fejlődtek ki a hidrogéntói e.'z uránig, úgy arra sincsen szükség, hogy a biológia rokonsági sorai alá épíísük az amőbától az emberig terjedő fejlődést. A filogenetika egyáltalán nem nyugodott kísérleti alapokon. Sőt ha az örökléstan atyja fVlendel egzakt vizsgálataira gondolunk, akkor épen a fajok állandóságának bizonyítékát látjuk ezekben. * Eljutottunk a biológia jelen korszakához. Ezt a kísérletézés jellemzi. \ kísérletező technikák fejlődésével nagy 1 endüietet kapott az élettan (fiziológia) minden ága. Az e téren dolgozó kutatók seregéből itt csak 4 nevet emelünk ki; Szent-Györgyi Albert főleg életvegytani kutatásokkal íoelalkozik, a biológiai égések s az izolmmozgás kémiai mechanizmusára vunatkozó kutatásai alapvetőek; Gitnesi Nándor főleg a növényélettan területén működik, főleg sejttani vonatkozásban. A sejtekben rejlő örSkítő-állo'mány vizsgálata, az ú. n. kromoszómák szerveződésének kérdése, egyik legérdekesebb és legmo'dernebb problémája ennek a kutatáskömak. Huzella Tivadar a szövetek organizálódásának kíséri e es vizsgálatával (szövettenyészet) jutott értékes eredményekre. Orsós Ottó (fl939) a sejtosztódás mechanizmusával és a növényszervek organ'zálódásával foglalkozott. A jövőre nézve kétségtelennek látszik, hogy útban vagyunk egy olyan biológia felé, amaly egzakt tudomány. Valószínű továbbá, hogy a biológia egyre inkább érvényesülni fog a jövendő társadamának alakításában is. Mint világnézet-formáló tényező szintén szerephez jut, érdekes módon épen ellentétesen a közelmúlthoz képest. Mígi a régebbi materializmus úgyszólván a biológia gyermeke volt, ma már határozottan spirituális irányba matat a biológia fejlődésvonala. Irodalom. BavUicz: Fajkérdés-fajkutatás (1941). B&rt\ilanffy: Theoretische Biologie (1932). '