Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

SCHOLZ LÁSZLÓ: Feladataink.

zal, hogy ez az első lépés a theologiai továbbképzésünk célja felé. A theologiáról kikerült, gyülekezetekbe szerteszéledt, szolgálatukban sokfélekép megkötött lelkészek továbbképzése nem képzelhető, el theologiaj, irodalom nélkül, mégpedig friss theologiai Irodalom nélkül. H;a tehált azt a feladatot vállaljuk, hogy theologiai dolgozatokat': írásban megjelentetünk, ezeket minden lelkész asztalára odahelyezzük, mégpedig frissen és állandóan, akkor kétségtelen megtettük az első helyes lépést a lelkészi továbbképzés magas célja felé. Persze ezt az elsőt követni kell a többinek. Rögtön feladatunkká lesz, hogy megállapítsuk: mik azok a theologiai stud'umok, amelyekben magunkat Uovábbké peznünk kell! Theologus-esztendeink alatt voltaképpen csak az alapvetést kaptuk meg és azt a módszert sajátíthattuk el, amellyel kötelességünk tovább munkálkodni. Theologiai továbbképzésünk tehát nem kiagyalt újdonság, hanem magatólértetődő örök folytatás, folytatása a kezdetnek. A theologiai tudomány nem 4 évre szóló Studium, hanem egész életünkre szóló feladat. Úgyhogy igazában véve valamennyi theologiai Studium szakadatlan művelésére vagyunk elkötelezve. Mégis meg kell látnunk, hogy a lelkészi hivatásunk gyakorlása nem egyformán kedvez valamennyi theologiai stúdiumnak. Vannak theologiai problémák, melyekre nézve egy életre szólóan elégséges az az alapvetés, melyet a theologus-évek alatt kaptunk. Viszont vannak theologiai problémák, amelyek szüntelen nyugtalanítanak, bevégezhetetlenek, éppen lelkészi szolgálatunk nem engedi, hogy elaltassuk őket. Lehetnek ezek egyéniek s lehetnek olyanok, hogy egy nemzedéket foglyul tartanak. Nos, ezeket a problémákat kell elsősorban összegyűjtenünk, kidolgoznunk és eredményeit felhasználnunk mind egyéni szolgálatunkban, mind pediglen a jelenkor egyházi feladatainak szolgálatában. Ezeknek a problémáinknak ,az összegyűjtésére az Tső kísérletet megtettük. A körlevelünkre érkezett válaszokból kitűnik, hogy lelkészi karunk ma mely (problémákban szeretne tisztábban látni. Az la.nyag persze nem teljes. Sokan még nem szólaltak meg. De meg azért sem, mert egyik problémából szokott kinőni a másik, így majd csak a feldolgozásuknál tapasztaljuk meg, melyik merre ágazik? Mindazáltal érdemes az eddig gyűjtött anyagot is ismertetni, annálinkább, mert így kinek-kinek aíkalma van őt érdeklő témára találni és annak kidolgozására jelentkezni. Feltűnő, hogy nem az egyéni problémák állanak első helyen, nem is a korszerű theologiai problémák és egyáltalában nem a részproblémák, hanem néhány alapvető egyházi problémánk. Három ilyenre mutatnak rá a levelek. Az egyik a magyarázatos biblia, ki* vált a magyarázatos Újszövetség hiánya. Magyar kommentársorozat kellene. A mai lelkésznemzedék vágyik arra, hogy jó biblia-magyarázat legyen a prédikációja és ezért az exegetikai továbbképzést az első helyen kívánja. A másik az evangélikus dogmat'ka, amit követel. A mai lelkész biztonságosan szeretne járni-kelni az egyházi tanítás birodalmában: szívesen olvasná magyarul egyházunk hitvallási iratait és kész volna egy rendszeres átfogó theologiai mű hűséges tanulójává'lenni élete végéig. A harmadik az agenda kér-