Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

BENCZÚR LÁSZLÓ: Luther esketési könyvecskéje.

.gyónás ajánlatos, de nem kötelező. Ezért előtérbe a közgyónás és az "általános absolutio kerül. Nagyon komolyan kell tehát vennünk az erre vonatkozó kérdéseket. A magángyónás és feloldozás kérdését is tisztáznunk kell, de elsősorban mégiiS a közgyónás és feloldozás a mi problémánk. Az ezzel kapcsolatos kérdéseknek essánk neki előbb, mert ha ezeket tisztázzak, akkor lényegében a magángyónás és feloldozás kérdéseit is megfejtettük. Befejezésül hadd idézzem még egyszer Luthert. A kulcsokról szóló írását így kezdi: »Bizonyára egyike a legnagyobb cJapásoknak, amiket Isten haragjában a hálájtlan világra mért, az a rettenetes •visszaélés és félreértés, amely a kerc-sztyénségben a drága kulcsokkal kapcsolatbán oly nagy mértékben terjedt el, hogy szinte már sehol sem használják és értelmezik azokajt helyesen ezen a világon.« S neki fog Luther az írásnak, hogy népét és ivadékait megmentse ebtől a nyomorúságtól. jvli nem vagyünk Luther népe és ivadéka, de azért a küldőkről nekünk evangélikusoknak kell a legigazabb módon taní•anulnk! A mi fibsolu'tionknak kell a legjobbnak lenni! 1029-bqn jelent meg a Kiis( Káté először könyv alakban és ehhez, a kiadáshoz nem maga Luther, hanem a nyomdász csatolta az ugyancsak elz esztendőben önállóan is megjelent »Traubüchl|ein«-t, •eisketési könyvecsket. Az egyöntetű eljárájsi kedvéért közölte ebben Luther a Wittenbergben haisíználatos esketési formát. Az Ágostai Hitvallás ugyan nem köti jaz egyház egységét bizonyos szokások és szertartások egyforma-igához, maga Luther sem hisz az uniformizáláísban, amely a pápa-ágban az egységnek csak !a láfczatát, de nem az egyház egységét fejezte ki, mégis szembeszáll a minden ;iron egyénieskedőkkel é, gúnyolódó szavakkal kiizd a »liturgiái anarchizmus« ellen. »Ezért akartam összeállítani ezt a szöveget és formulát — írja — azok számára, akik jobb híján szívesen járnának el ezekben a dolgokban velünk egyértelműen. A többiek, akik valami jobbat tudnak, a'zaz, akik nem értenek semmihez, de mégis úgy tesznek, mintha mindenhez értenének, valószínű nem veszik igénybe ezt az én szolgálatomat, ha csak azért nem, hogy túlszárnyalják, vagy lecsepüljék. Ezek őrizkedjenek csak szorgalmasan attól, hogy valakivel is egyöntetűen járjanak el, mert különben azt gondolják majd róluk, hogy rá vannak szorulva arra, hogy másoktól tanuljanak, és ez na.gyon nagy szégyen lenne.« Crűrwalszky Károly. ESKETÉSI KÖNYVECSKÉJE