Evangélikus Theologia 1947. 2.szám.

BENCZÚR LÁSZLÓ: Luther esketési könyvecskéje.

Ennek a kis írásnak az ismertetését most az tette kívánatosság hogy a jelenlegi esketési rendünk helyessége iránt többfelől kétely támadt és kérdéseinkre szeretnénk feleletet és útbaigazítást találni Luthernél. Főleg két kérdésre várnánk feleletet. Az egyik, hogy vájjon lehetségesnek tartja-e Luther at elváltak- újból való megeske<éséi

r — a másik pedig, hogy szükséges-e esküt tenni az »esküvő« alkalmával ? Afc első kérdésre nem kapunk feleletet az Esketési könyvecskéből, a másodikra közvetve. A. wittenbergi formula szerint a jegyesek nem esküsznek hűséget egymásnak, mégcsak fogadalmat sem tesznek, hanem egyszerűen kijelentik, hogy egymással házasságot akarnak kötni. A Ielkés!z: az »esketést« a templomkapuban végzi a következő módonr Előbb megkérdi: »János', szándékod feleségül venni Margitot?« Felelet: Igen. »Margit, Szándékod férjhez menni Jánoshoz?« Felelett: Igen. Ekkor húzza ujjukra a gyűrűt, tegye jobbjukat egybe és mondja a következőket: Amit az Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza. Azután meg így szóljon hozzájuk általánosságban: > »Miután N. János és N. Margit házasságot szándékoznak kötni és ezt Isten és világ előtt is kinyilatkoztatták, továbbá erre gyűrűt is váltottak és kezet is adtak egymásnak, ezért házastáisaknak nyilvánítom őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek 'nevében. Ámen.« , > Elz az »esküvőnek« azonban csak egyik része. A szertartás máéik fele 3 templomban folytatódik az oltár előtt, ahol a szentírásból válogatott idézeteket olvas fel a lelkész és így Isten igéjével megáldja a jegyespárt és imádkozik, hogy az Isten-rendelte házassága ne menjen veszendőbe! közöttük. Ez a második rész a szertartás tulajdonkqppeni egyházi rjésze. A templomajtóban lefolytatott aktus inkább jogi cselekmény, ezért történik a templomon kív-ül és ezt nem is akarja formákban megkötni, mert »ahány há;z, annyi szokás.<c Valószínű erre vonatkozóan mondja a következőket: »A házasság* és az esküvő pedig világi ténykedés (weltlich Geschäft) lévén nem helyénvaló, ha mi lelkéslzek és egyházi szolgák ezekben a dolgokban rendelkezni és kormányozni akarunk, hanem hagyjuk! csak meg minden országnak és vidéknek a maga eljárását és szokását, hogy ^szerint cselekedjenek. Néhol kétszer is el kell menni a templomba a menyas&zionynak, először este, aztán reggel; másutt csak egyszer. Néhol kihirdetik őket és felhívják rájuk a figyelmei: a szószékről két vagy három héttel előre; az. ilyesmit és az ehhez) hasonlókat ráhagyom; |aïzi urakra és a városi tanácsra', intézzék és tegyék úgy, ahogy nekik tetszik', nem; az én dolgom.« Luther tehát nem esketett, még csak fogadalmat sem veít't és méltán hivatkoznak rá azok,, akik hozzá hasonló módon szeretnék ma is a házasságkötéskérdését rendezni, de ugyancsak az ő kívánsága,, hogy ezen a te-